Azt vettem észre, hogy Ko Lantára mindenki hosszabb időre érkezik és senki sem rohan át a szigeten 1-2 nap alatt. Így a hostelben is egy kis közösség jön létre, van, hogy együtt reggelizünk, majd este megiszunk 1-2 sört a hostel közös helységében.

Itt tartózkodik éppen egy nagyobb lengyel csapat is, akikkel megbeszéltük, hogy lengyel, magyar két jó barát, együtt harcol s issza borát, majd megkínáltak egy pohár vodka löttyel. Holnap lesz az utolsó teljes napom a szigeten. Nagyon megszerettem ezt a helyet, nehéz lesz elmenni innen. A tegnapi kérdésekre válaszolva, lopás nem igazán jellemző a szigeten. A bérlős néni mondta, hogy nyugodtan hagyjam ott a biciklit bárhol, nem kell lezárni, nem fogja ellopni senki. Ez így is történt, volt, hogy bicóval mentem a strandra és jó messze mentem a biciklitől, de a kutya sem mozdította el onnan, ahova letettem. Olyan is előfordult, hogy bementem egy utazási irodába (nyitott helyiség, nem volt ajtó), mert megláttam a bicóról, hogy árulnak képeslapokat. Nagyban válogatom a sok lap közül, hogy melyiket vegyem meg, fél óra után végre sikerült is döntenem, de akkor tudatosult bennem, hogy jaj de hülye vagyok, hiszen nincs itt senki, kinek fizetek? Megkérdeztem a pár méterre parkoló tuk-tuk sofőrt, hogy hol a tulaj, aki azt mondta, hogy majd 1 óra múlva jön. Addig simán kipakolhattam volna az egész képeslap állványt, de itt még megbíznak egymásban az emberek. Amikor bicót béreltem, akkor a nő mindig mondta, hogy nem kell most fizetni, majd jó lesz este is, amikor visszajövök. Hihetetlen!