Tíz emlékezetes hely – ötletek közeli és távoli utazásokra

„Attól tartok, nem lesz belőled jó fotóriporter” – lapozgatta fejcsóválva egy hetilap képszerkesztője a fotóimat. Csalódástól megnyúlt arcomat látta, hozzátette: „Nincs baj a fotóiddal, csak épp túl derűsek. Egy újságnál nem ilyenekre van igény”. Mindez harminc éve történt, és való igaz, a World Press kiállításokon, magazinok címlapján főként a szomorú, erőszakos képek világát éljük. – Vendégposzt Travellina tollából.

Én meg bárhova megyek, még a legnyomorúságosabb afrikai országból is mosolygó gyerekeket, vidám piaci forgatagot, lenyűgöző tájakat ábrázoló képekkel térek haza. Nem szándékosan, egyszerűen én így látom a világot, elsősorban a szépet veszem észre és azt örökítem meg. Ezért gondban is vagyok, amikor megkérdezik, melyik a kedvenc országom vagy utazásom. Hiszen mind-mind emlékezetes, csak épp másképp. Új-Zéland és Norvégia a természeti szépségével nyűgözött le, Mianmar a barátságos lakóival, New York a lüktetésével, Japán pedig azzal, hogy a „legkülföldibb”, ahova kénytelen leszek visszatérni, hogy kicsit jobban megismerjem. Igen, látom a szegénységet és a szemetet is, de mindenhol van olyan, ami rabul ejti az embert. Így én soha nem értettem az olyan érveket, hogy inkább A-ba menj és nem B-be, hiszen a világ minden csücskében van valami érdekes. De ha már tíz ajánlatról szóló cikkbe kezdtem, csak összeszedem magam, hogy ajánljak pár helyet! :)

1. Végigvezetni a 66-os úton

Vannak utak, amelyeket nagyon régóta dédelgettem magamban, és ilyen volt ez is – egy igazi roadtrip, keresztül Amerikán a legendás 66-os úton.  Sokan furcsán néztek rám, hogy egyedül lányként bevállaltam, de abszolút biztonságos és egyáltalán nem bonyolult vagy megterhelő út. Miért pont ez? Mert soha sehol nem éreztem azt a fokú szabadságot, mint a végtelen utakon autózva. Mert ez az utazás kevésbé szólt a látnivalókról, sokkal inkább magáról az utazásról – mint régen, a sztrádák előtt, amikor még a kis utakon gurulva hallottuk a templom harangját, nem benzinkutakon, hanem kisvárosok kávézóiban pihentünk meg, és sokkal könnyebben magunkba fogadtuk az elsuhanó tájat.

2. Madeira

Nagyon nehéz időszakon voltam túl, amikor egy tél közepén muszáj volt egy hétre elutaznom, hogy megpihenjek. Nem is volt időm igazán utánanézni, miről szól Madeira a húzószavakon túl: örök tavasz, csipke és Ronaldo. Annál inkább levett a lábamról ez a csodás kis sziget, ahogy sorozatban felfedeztem a levada-túráit, azaz a régi csatornahálózatok mellett futó sétaútvonalakat. Miért pont ez? Mert bár fél tank benzinnel körbeutazható a sziget, a túrák száma szinte végtelen.

3. A szatmári középkori templomok

A blogon már jó pár éve elkezdtem a világjárás mellett (vagy úgy is mondhatnám, azon belül) Magyarországot is alaposan dokumentálni, megyéről-megyére, településről-településre. Így veselkedtem neki Szabolcs-Szatmárnak is, ahol egyre nagyobb elképedéssel figyeltem, micsoda kincseket rejt a vidék, miközben szinte minden templomnál egyedüli látogató voltam. Miért pont ez? Mert több tucat csodaszép templom van meglehetősen kis területen, amelyeket könnyű végigjárni, és érdemes is mindet, hiszen nincs két egyforma.

4. Bhután

A több mint ezer évig elképesztő elszigeteltségben élt országban viszonylag új a turizmus: 1974-ben engedélyezték először a turisták látogatását, és 1983-től van légi járat. A napi 250 dolláros „belépő” komoly korlátot szab azóta is a látogatóknak. De kevés olyan csoda van a világon, mint Bhután, amiről napokig tudnék mesélni. A tradicionális viseletet hordó helyiekről, a fővárosról, ahol nincs közlekedési lámpa, az előző királyról, aki maga győzte meg a népét, hogy legyen demokrácia és a hatalom nélküli mostaniról, aki hetekig tartó gyalogtúrákon járja végig a legeldugottabb falvakat, hogy találkozzon a népével.  Miért pont ez? Mert egyszerűen olyan, mintha egy mesébe csöppenne az ember.

5. Norvégia

A dolgozószobámban van egy térkép, az utazások útvonalaival. Amikor felnézek a számítógépből, néha megállapítom, mintha egy képzeletbeli vonal lenne egy bizonyos magasságban, hiába no, nem szeretem a hideget. Egyszer mégis rászántam magam egy norvég körútra, és azóta teljesen rákattantam az északi tájakra. Miért pont ez?  Mások a színek, a fények, és északon valami földöntúli nyugalom száll meg.

6. Pápua Új-Guinea

Sok-sok éve találkoztam egy mongóliai utazáson egy amerikai lánnyal, aki megmutatott pár fotót a Goroka-fesztiválról. Attól kezdve nem volt nyugtom és folyamatosan kutattam a lehetőségeket, hogy valahogy kijussak. Nem volt egyszerű, mert ezt egyedül mégsem mertem bevállalni, általam is ismert és szeretett iroda pedig nem ment oda. Aztán egyszer végre egy már bevált angol csapat meghirdette az utat, és én az elsők között csaptam le rá. Végül nem is a fesztivál lett a legnagyobb élmény, hanem egy férfivá avatási szertartás, ahova véletlenül keveredtünk el. Miért pont ez? Mert nem ettek meg? :)

7. Középkori romtemplomok a Balaton körül

Az országjárás során aránylag „mindenevő” vagyok, de van két dolog, amiket különösen imádok: az elhagyatott kastélyok és a templomromok. Utóbbiból több tucat van a Balaton körül, és minél nehezebb megtalálni, annál nagyobb öröm rájuk bukkanni. Miért pont ez? Mert egészen különös érzés szinte felfedezőnek érezni magam egy-egy romtemplom-túra során, miközben a közelben tízezrek pancsolnak a tóban.

8. New York

Gyakran nekem szegezik a kérdést: tudnál máshol élni? Örökre nem tudnék elköltözni, de két évet már éltem New Yorkban és bármikor bevállalnék még párat. Ezt a város mindenki imádja vagy gyűlöli, én az előbbi táborba tartozom: lenyűgöz a kirobbanó energiája. Itt ahhoz, hogy egy színpadon állj, hogy kávézód legyen, hogy egyáltalán megélj, a magad szakmájában a legjobbak közt kell lenned és ez a maximalizmus fantasztikus erőt ad a városnak. Miért pont ez? Mert ahányszor itt járok, úgy érzem magam, mint akit egy mobiltöltőre tettek.

9. Feröer-szigetek

Amikor elkezdtem utazni, főleg a híres látnivalók érdekeltek – mint a legtöbben, én is Londonnal, Párizzsal és Rómával kezdtem, híres katedrálisok és múzeumok nyomában. Ma már semmit nem szeretek jobban, mint megérkezni egy reptérre, felvenni egy autót és azzal, no meg időnként kiszállva és gyalogolva, szabadon bebarangolni egy minél kevésbé lakott vidéket, gyönyörködve a természet erejében. Ennek a netovábbja a Feröer-szigetek. Miért pont ez? Mert a világon nincs annyi gyönyörű árnyalata a zöldnek, mint ezeken a tenger közepén megbújt szigeteken.

10.Budapest

Sokan legyintenek – á, nincs pénzem utazni. Pedig az utazás nem a távolság és pénztárca függvénye. Én például imádom felfedezni a saját városomat is. Amikor nincs lehetőségem messzebb menni, előkapom Török András Budapest könyvét, ami tele van jobbnál-jobb sétákkal, becsatlakozom egy városi túrákat szervező cég programjába vagy csak úgy nekilódulok magam, nyakamban a fényképezőgéppel. Mert az utazás nem kilométerekről, hanem kíváncsiságról és élményekről szól! :)