Sokszor hallani, hogy Kutát és környékét jobb elkerülni és inkább észak felé érdemes orientálódni Balin. Habár Kuta központját szerintem is érdemes elkerülni, de dél felé indulva is találhatunk eszméletlen gyönyörű természeti értékeket és csodás kulturális emlékeket.

Bali délnyugati csücske a szörfösök kedvence, de aki szereti a sziklás, vadregényes partszakaszokat az sem fog erre fele unatkozni. Ha robogóval indulsz, akkor szépen sorban fel tudsz keresni több strandot és kilátópontot is, én viszont nem voltam olyan mobilis, így nekem csak egy strand és a közeli kilátópont, illetve az Uluwatu templom fért bele az aznapi programba.

Uluwatu templom

Az Uluwatu templom a XI. században épült az úgynevezett “tengeri iránytemplomok” egyikeként, amelyek Balit hivatottak megvédeni a gonosz démonoktól. A templom területén vigyázni kell a majmokkal, több tábla is felhívja a figyelmet az értékeink, szemüvegünk, táskánk óvására, hiszen az állatok mindent megpróbálnak eltulajdonítani az emberektől. Az épületegyüttesben őröket is alkalmaznak, akiknek az a feladata, hogy megpróbálják kordában tartani a majmokat. Naplemente idején egy 1,5 órás tűztáncot mutatnak be, ami átszámítva 1800 Ft-ért látogatható.

A kabarés közlekedésem

Aznap Ema házától oda-vissza körülbelül 70 km-t tettem meg, ami nem hangzik soknak, de ráment a közlekedésre a napom legnagyobb része. A Balangan Beachre Kután keresztül még elég könnyen eljutottam Grab taxival, de onnan már nehézkesen ment a közlekedés. A strandról gondoltam kigyalogolok egy főbb útra, ahonnan majd megpróbálok újra Grab taxit fogni. Útközben találkoztam egy jávai indonéz lánnyal, aki szintén fuvart próbált találni. Miközben sétáltunk a fő út fele, egyszercsak megállt mellettünk egy autó és kiszólt a sofőr, hogy elvisz minket egy darabig. A srácról kiderült, hogy szabadúszó fényképész és már pár éve Balin él. Miután kiértünk a főúton már valóban könnyen tudtunk fuvart találni, így végül sikerült eljutnom az Uluwatu templomba is. A visszafele út már egy kicsit nehézkesebb volt. Este hatalmas tömegek fordulnak meg a templom parkolójában. Habár taxit könnyen lehet találni, de az árak elég magasak. Én végül arra a döntésre jutottam, hogy elindulok gyalog és majd megpróbálok útközben Grab taxit találni. Pár száz méter után rájöttem, hogy ez nem jó ötletnek bizonyult, hiszen a sötétben, kivilágítatlan úton nagyon veszélyes sétálni. Ahogy odaértem a lakóházakhoz és megláttam egy mosodát, azonnal odamentem és megpróbáltam fuvart szervezni magamnak. Szerencsémre a mosodás nő kiválóan beszélt angolul és ahogy megállapodtunk egy árban egyből mozgósította a férjét, aki elvitt a következő nagyobb településre, ahonnan már tudtam Grab taxit szerezni Kutába. Kutából aztán egy másik sofőrt kellett találnom, aki pedig visszavitt Ema házához.

A szigeten való különböző közlekedési lehetőségekről itt írtam.

Az utazás előző napjairól, Thaiföldről, Malajziáról, Vietnamról, Ausztráliáról és Indonéziáról itt olvashatsz.