Kuala Lumpurról sokaknak a magas épületek jutnak az eszébe. Igazából nekem is, de amikor először jártam a városban, akkor még csak alulról csodálhattam meg a felhőkarcolókat. A Couchsurfingnek köszönhetően most megtapasztalhattam azt is, hogy milyen a KL és a Petronas torony között található épület 42. emeletéről nyíló panoráma.

A malajziai fővárosban tett második látogatásom során egy helyi lányál Couchsurfingeltem, aki a Shell környezetvédelmi osztályán dolgozik, feladata a külsős tanácsadók munkájának ellenőrzése és felülbírálása. Minden fúrás előtt elkészül egy riport, hogy ha valamilyen okból kifolyólag az olaj a vízbe kerülne, akkor mekkora költségbe kerül annak feltakarítása. A hostom ezeket a riportokat ellenőrzi.

Habár a lány azt állította a profilján, hogy manapság nem tud annyit utazni a munkája miatt, mint amennyit szeretne, azért amint kiderült, így is elég sokat van távol.

A sok utazás fenntartható módszere

Immáron negyedik felvonásra bemutatok még egy lehetőséget, hogyan is lehet az átlagos 2-3 hetes szabadságnál többet úton lenni. Az eddigiek közül talán még ez a legfenntarthatóbb és legkézenfekvőbb módszer. A maláj lány, akinél kanapészörföztem, nemsokára Ausztráliába utazik pár hétre, nyáron Nepálban és Indiában fog kirándulni, télen pedig 1,5 hónapos szabadságot veszi ki, amit majd Dél-Amerika felfedezésével fog tölteni. Szerinte a kulcs a menedzsmentben van. Ő nem szívesen dolgozna olyan cégnél, ahol nem tudják pótolni a pár hetes, esetleg 1-2 hónapos távolmaradását, mivel szerinte az a cég életképtelen lenne a jövőre nézve. Úgy gondolja, hogy ha ő odateszi magát a munkában, akkor teljes mértékben elvárható a munkavállaló személyes növekedésének támogatása a HR és a menedzsment oldalról is. 

Tavaly két hónapon keresztül a Maldív-szigeteken önkénteskedett, de már az egész délkelet-ázsiai régiót bejárta.

Egy hosszú utazás több aspektusból is teljesen más, mint egy két hetes utazás, amibe minél több turistalátványosságot be akarunk sűríteni. Régebben nem értettem, hogy miért mondják tapasztaltabb utazók, hogy egy idő után már nem a “kötelező nevezetességekért” utaznak, hanem inkább az emberi interakciókért.

Ezt pont egy hosszú utazás alkalmával lehet megérteni, amikor a 23. vízesés vagy a 30. tengerpart már nem ad akkora élményt, mint a 45. érdekes emberrel való beszélgetés. Szerintem erre tökéletes felület a Couchsurfing, ahol alkalmunk lehet olyan találkozásokra, melyekre csak úgy véletlenül nem kerülhetett volna sor.

A holnapi cikkben leírom, hogy mit gondol a hostom egy esetleges dk-ázsiai unióról, hogy miért kell a nyugat-malájoknak is magukkal vinni az útlevelüket, ha Borneóra utaznak, szerinte környezetvédemi szempontból min lenne érdemes elgondolkoznunk minden egyes utazásunk előtt, illetve szerinte mi a baj a fejlett országok lakosainak gondolkodásmódjával, világnézetével.

Kíváncsi vagy az előző történetekre is? Ha elolvasnád a thaiföldi, malajziai és vietnami kalandokat, akkor kattints ide.

A cikk létrejöttét a GRÁNIT Bank támogatta

Ha egy igazán jó utazós bankkártyát szeretnél, akkor olvasd el a cikkünket a Platinum kártyáról!