A trópusi országok, délkelet-ázsiai nagyvárosok és Sydney után már egy kicsit hiányzott az otthoni vidéki hangulat; mezők, legelők, nyugalom. Tasmania, legalábbis a középső része pont olyan volt, mint amire ekkor vágytam, hiszen első látásra a vidéki Magyarországra emlékeztetett. A második helpx hostom szó szerint a semmi közepén, a civilizációtól jó messze lakott, úgyhogy a nyugalmat semmi sem zavarta meg.

John, a hostom és két másik önkéntes lány már a repülőtéren várt rám, illetve egy másik önkéntesre, Tsinára, akivel ugyanazzal a géppel érkeztünk Sydney-ből. Tsina a Fülöp-szigetekről származik, még csak 27 éves, de már egy nagy multi cégnél sales menedzseri pozícióban dolgozik a fővárosban, Manilában. 6 éve helyezkedett el a vállalatnál, majd sikerült előrejutnia a ranglétrán. 6 év után most kezdte el azt érezni, hogy lehet ennyi elég volt az üzleti világból, az ausztráliai nyaralása után inkább saját vállalkozásba kezdene. Egy kisboltot szeretne nyitni, ahol helyileg termelt élelmiszereket értékesítene. Ausztráliába csak két hétre érkezett, először Sydney környékén egy farmon önkénteskedett pár napot, majd néhány nap tasmaniai önkénteskedés után visszarepül Sydney-be, ahonnan pedig haza, a Fülöp-szigetekre vezet tovább az útja. Azért döntött az önkénteskedés mellett, mivel úgy gondolja, hogy ezzel tapasztalatokat tud gyűjteni a leendő vállalkozásához. Tsina egy elég határozott és erős egyéniség volt. Nagyon szeretett vezetni, irányítani és beosztani a többiek munkáját még az esti főzés alatt is. 

A másik két lány Tajvanról érkezett. Pár hónapja már jártak Johnnál és akkor annyira jól érezték magukat, hogy úgy döntöttek újra visszajönnek.

John a 60-as éveiben jár, eredetileg Melbourne-ből származik, viszont a 20-as éveiben döntött úgy, hogy elköltözik Tasmaniába és kivonja magát a megszokottnak vélt társadalmi rendezkedésből. Vett egy földet az erdő közepén, majd elkezdte építgetni rá a házát. A vizet a hegyekből eredő forrásokból vezette be, áramot napkollektorokból és vízenergiából állít elő. Az ehhez szükséges információkat könyvekből és az ismerősi köre által szerezte be. A környéken térerő nincs, viszont egy telefonvonalat később bevezettetett a házba, hogy így tudja tartani a kapcsolatot a barátaival és az sem utolsó szempont, hogy ha valamilyen bajba keveredne, tud segítséget hívni. Számítógépet otthon nem használ, internetre vagy a szomszédoknál csatlakozik vagy a legközelebbi városban található könyvtárban.

John szakmáját illetően tájépítész, de fiatal korában sok féle munkakörben kipróbálta magát, pl. tanárként és DJ-ként is kereste a kenyerét. Szenvedélye a vasutak és a gőzmozdonyok, ezért szabad idejében önkéntesmunkát vállalt a vasutaknál; síneket épített Victoriában és Tasmania államban. (Tasmaniában a vasúti közlekedés már nem működik személyszállítás céljából, csak turisztikai járatokat üzemelnek bizonyos vonalakon.)

John egy rettentően intelligens és vicces személyiség. Bármiről kérdeztem, Ausztrália állat- vagy növényvilágáról, hogyan alakul ki az erdőtűz, az ország történelméről, az északi és a déli féltekén látható csillagképekről, mindenre tudta a választ és a legkomolyabb témákat is elő tudta adni humorosan. Az ázsiai lányok is nagyon kedvesek voltak, könnyen ment a csapatmunka. 1-2 nap után már otthonosan éreztem magam és egyáltalán nem hiányzott az internet sem.