Két hét civilizációtól távol töltött időszak után újból beiktattam pár nap nagyvárosi létet, mielőtt továbbutaztam volna Tasmaniába. Sydney nekem nagyon bejött, egy kellemes, élhető városnak ismertem meg, habár később az egyik tasmaniai helpx hostom, aki élt már a városban azt mondta, hogy a környéken nagyon magasak az ingatlanárak, ezért ők pár hónap után végül visszaköltöztek Tasmaniába.

Hátizsákos utazás Sydney-ben

Sydney legolcsóbb és egyben sajnos leglepukkantabb hostelei is kb. 26-30 ausztrál dollárba kerülnek. Egy tanács ha hostelba mennél, hogy soha ne a legolcsóbb szobába foglalj, mert azokban általában 20-30 (!) fő van elszállásolva. Múltkor elkövettem ezt a hibát, majd ahogy bementem a szobába, fordultam is vissza a recepcióra, hogy átfoglaljam magam egy női hálóterembe. Azt vettem észre, hogy Sydney-ben a hostelek (valószínűleg a többi ausztrál nagyvárosban ugyanez a helyzet) tele vannak working holiday vízummal rendelkező fiatalokkal, akik életvitel szerűen laknak a hostelekben és nem utazás céljából érkeztek. Ebből következik, hogy a 20-30 fős szobákban pihenni szinte biztos, hogy nem lehet, hiszen a legtöbben bulizni fognak az éjszaka folyamán. Sok hostel heti, illetve havi árlistával is rendelkezik a whs-esek számára. 

Whs vízum és a munkalehetőségek

Beszélgettem pár fiatallal, hogy mik a tapasztalataik az ausztráliai munkakereséssel kapcsolatban. A legtöbb viszonylag hamar, pár nap vagy 1-2 hét leforgása alatt talált valamilyen munkát, viszont rengeteg olyan esetet is hallani, hogy átverik a fiatalokat, nem fizetik ki őket időben, illetve sokáig munka nélkül maradnak. A legkönnyebben vendéglátásban, raktárakban, építkezéseken, illetve farmokon lehet munkát találni, de találkoztam egy brit lánnyal, akinek irodai asszisztensi munkát is sikerült elcsípnie. Erre a vízumra egyébként már Magyarországról is lehet pályázni, bővebb információ itt olvasható. 

Az álommunka

Sydney belvárosában sétálva több helyen is látni olyan embereket, akiknek az a munkájuk, hogy egy reklám táblát kell tartaniuk, ezzel keltve fel a figyelmet az éppen aktuális akciókra vagy valamelyik híres márka üzletére. Nem kell leszólítaniuk az embereket, csak egész nap ácsorogni és tartani a táblát, közben akár telefonozhatnak vagy zenét hallgathatnak. Ennél magasabb fokozat az útépítésnél dolgozó tábla tartó, akinek a feladatát veszélyes kategóriába sorolják, mivel egész nap az úttesten kell állnia. Munkáját persze egy magasabb bérkategóriával is honorálják.