Szeretnék egy kis élménybeszámolót tartani, mert azt tapasztaltam, hogy igen kevés fellelhető, hiteles forrásból lehet tájékozódni a Kaukázus országairól. Grúzia már eléggé felkapott lett, sokan mennek oda, sokan írtak róla, de Azerbajdzsán kapcsán úgy látom sokak fejében évekkel ezelőtti állapotok, illetve téveszmék keringenek. – Olvasónk, Kati osztja meg velünk a tapasztalatait.

Nos, mi a tilalmak ellenére férfikíséret nélkül ketten nőként mentünk el ebbe az országba és állíthatom, hogy semmiféle atrocitás, kellemetlenség nem ért bennünket. A helyiek segítőkészek, bár nem beszélnek az oroszon kívül más idegen nyelvet, de mindenben igyekeznek segíteni az eltévedt turistának.

Praktikus információk

Elég szerencsétlen időpontban megy a gép Budapestről, mert éjfél után valamivel indul és röpke 3 és fél óra múlva a hajnali, kora reggeli órákban száll le Bakuban. Mi egy akció keretében több mint fél évvel az utazás előtt lefoglaltuk a jegyeket, így kettőnknek nagyméretű kézipoggyásszal alig került többe 20 ezernél. Azerbajdzsánba vízum kell, amit potom 5 ezer forintért/db be lehet szerezni. A bakui repülőtér bár nem bonyolít nagy forgalmat, tökéletesen felújított, tiszta és rendezett, mintha most adták volna át. Fegyelmezett sorokban várakoznak a helyiek és a külföldiek elszeparálva a pultoknál, ahol a beléptetést végzik. Egy fotó, egy vízum ellenőrzés, egy pecsét az útlevélbe és máris Welcome to Azerbaijan.

Itt is megtámadják az óvatlan turistát a taxis hiénák, de felesleges költeni taxira, mert minden fél órában indul a repülőtéri busz közvetlenül a kijárat elől, ami 1,5 Manatért, átszámítva 230 Ft-ért bevisz a belváros szívébe a Május 28-a térre. A busz teljesen korrekt, kényelmes, tiszta. A tér a város szíve, először nem egyszerű kiigazodni, mert hatalmas, mikor az ember azt hinné, hogy már elhagyta még mindig ki van írva a táblára, hogy a téren vagyunk. Itt található egyébként a vasútállomás is, a központi pláza mögött.

Taxizás

Mivel áztunk és fáztunk, így betértünk egy boltba, ahol találtunk egy eladót, aki kivételesen beszélt valamicskét angolul. A helyiek segítőkészségét mutatja, hogy mikor megkérdeztük, hogy jutunk el a hotelhez, azonnal telefonált és egy rokona odaállt és elvitt minket. Azt kell tudni nemcsak az azeri taxisokról, hanem a régió jellemzője, hogy boldog-boldogtalan taxizik, kiteszik a táblát és ennyi, így aztán egyrészt nagyon olcsók az árak (5-6 Manatért bárhova elvisznek), másrészt nem mindig tudják, hova kell menni. Ezt 10-ből 10-szer tapasztaltuk, hogy bevállalják a fuvart, aztán majd megoldják valahogy. Nagyon érdekes látni, ahogy körbekérdezik az utcán sétálókat, más taxisokat, hogy tudják-e hol található, ahova menni akarunk. Ez először furcsa volt és ijesztő, de aztán rájöttünk, hogy itt mindenki ezt a módszert alkalmazza, aggodalomra semmi ok, mindenképp elvisznek a címre, az ár nem változik és nem nyugszanak, amíg nem teljesítik a küldetést.

Közlekedés

A közlekedésre nincs jobb szó, mint a kaotikus. Nem igazán veszik figyelembe a táblákat és a szabályokat, egyedül a lámpás kereszteződésekben állnak meg a pirosnál. Nem egyszerű átkelni az úton gyalogosként. Mi azt a módszert választottuk, hogy mindig valakikkel mentünk, akik helyiek voltak. Szedni kell a lábunkat, legtöbbször futva keltünk át, de szerencsére nem lett semmi problémánk ebből. Nagy dugók uralják a várost, ami köszönhető a rengeteg autónak (198 Ft-os benzinár mellett nem csoda, hogy mindenkinek van), másrészt Bakura nagyon igaz, hogy minden négyzetcentiméteren építenek, felújítanak, aszfaltoznak, így tele van a város lezárásokkal. Ehhez jött még az is, hogy mikor mi voltunk, akkor vártak valamilyen hírességet vagy politikai vezetőt, mert kordonokkal voltak elkerítve a főbb utak, mindenhol magas rendőri készültség volt. Ez növelte a biztonságérzetünket, egyébként is rengeteg rendőr van az utakon. A sétálóövezetben nem láttuk őket, de az utakon, a repülőtérről befele is kb. 20-30 méterenként megállították az autósokat. Szóval a biztonságra ügyelnek.

Érdekességek a városról

Na, de Baku! Én személy szerint beleszerettem a városba. Olvastam olyan véleményeket, hogy nem tetszik egyeseknek, hogy annyira steril, főleg a turistás rész, nekem pont ez jött be. Nem volt szemét az utcákon, tiszta közterek, mégis szép, régi épületek, nem romosak, ízlésesen felújítva, de megőrizve az ősi jegyeket. Az óvárosban egy kupacban találhatók a nevezetességek zöme, mecsetek, romok, fürdők, a Szűz-torony, a Shirvansah-palota, a városfal. Ezekről külön nem ejtenék szót, számos fórumon lehet olvasni róluk. Inkább gyakorlati dolgok. Az éttermek előtt itt is szokás behívó embereket alkalmazni, de nem erőszakosak, inkább csak megkérdezik, hogy bemegyünk-e, aztán ha nemet mondunk, akkor megértik, nem jönnek utánunk, nem húznak be stb.

Ami számunkra meglepő volt, hogy az utcán napközben 90%-ban csak férfiakat látni, akik beszélgetnek a sarkokon, ücsörögnek a teaházban, ők mennek ebédelni az éttermekben, mindenhol csak férfiak, még a fő sétálóutcán is. Délután már inkább látni fiatalokat, fiatal lányokat is, akik iskolából jönnek haza, az asszonyok is felbukkannak, ahogy a vásárlásból mennek nagy szatyrokkal, de a nap első felében mi csak férfiakat láttunk. A belváros tele van szép parkokkal, plázákkal, amikbe csak ellenőrző kapukon lehet bejutni. Nagy a készültség, hiába, csak tűzszünet van, nem született még meg a béke. Nekem összességében nagyon bejött, hogy nem botlottam koldusokba, nem szólítgattak le, és nem érzékeltem, hogy úton-útfélen megbámultak volna.

A tisztaságra nagyon figyelnek, minden hely, ahova a turista eljut, szép, csillogó legyen. A parti sétányt slaggal mosták, az aluljáró tetején egy nő minden járókelő-hullám után felmosta a lépcső tetejét. Az aluljárók szépen csempézettek, tiszták, nem büdösek. A sétány végén a szőnyegmúzeum és a Mini-Velencével szemben van a fogaskerekű, fél óránként indul, modern kabin, de nagyon kell vigyázni, nehogy az ebédidőben menjünk, mert arra háklisak. Alig pár perc alatt felérünk és rögtön a Tűztornyok lábánál találjuk magunkat, ahonnan a háborús hősök emlékparkja és sétánya is indul. Ha végigsétálunk, akkor az örökmécses mellől gyönyörű kilátásban lesz részünk a Kaszpi-tengerre és az épülő Bakura.

Ételek

Az ételek nekünk nem jöttek be. Arra kell számítani, hogy mindenbe tesznek gazdagon koriandert, ezt nem igazán lehet kikerülni, így aki nem szereti, készüljön fel, hogy nem fog jókat enni Azerbajdzsánban. Sosem tapasztaltam annyira kedves, udvarias kiszolgálást, mint itt az étteremben, igazi királynői bánásmódban részesültünk. A férfiak nagyon udvariasan le-és felsegítették a kabátunkat, kihúzták a székünket és mindenben igyekeztek a kedvünkre tenni. Minden korábbi félelmem és sztereotípiám eltűnt, amit indulás előtt az azeriekkel szemben éreztem.

Utazás Tbiliszibe

Mi innen Tbiliszibe éjszakai vonattal mentünk. A vonatokról annyit, hogy a belföldi járatok kétszintes modern szerelvények, a nemzetközik pedig a régi szovjet gyártmányok. A vasútállomás szintén tiszta, modern, ingyen wifi-vel. A jegyet előre vettük meg online, az indulás előtt 7 nappal lehet leghamarabb megvenni. Mi a kétszemélyes alvófülkét (kvázi 1. osztály) választottuk, amiből a vonaton 6 db van, erre a 12 emberre két kalauz jut, akik kávéval, teával szolgálnak és mindenben segítenek. A jegy kettőnknek 18 ezer Ft volt. A vonat késő este indul, előtte kell intézni a jegy átvételt. A neten rendelve egy igazolást kaptunk, amivel az alsó szinten lévő jegykiadókhoz kell menni, ott ellenőrzik és megkapjuk a jegyet, amivel felszállhatunk a vonatra. A vonatút hosszú, de nagyon sok idő megy el az azeri-grúz határon, mi több mint 2 órát időztünk ott. Reggel 7-kor a kalauzok mindenkit ébresztenek, kb. 8 órára érjük el a határt. Itt is készítenek fényképet, pecsételnek és ennyi. A grúz oldalon csak összeszedik az útlevelet és aztán egy idő után visszahozzák pecsételve. Fontos tudni, hogy Azerbajdzsánba nem engednek be, vagy csak nagyon nehezen, ha korábban jártunk Örményországban. Mi fordítva mentünk, de így is nehezebben ment a belépés Örményországba, mert mindent igazolnunk kellett, hol szállunk meg, meddig maradunk, miért voltunk Azerbajdzsánba, miért jövünk Örményországba.

Összességében én mindenkinek javaslom és ajánlom Azerbajdzsán meglátogatását, mert Baku gyönyörű, modern, mégis autentikus, az azeriek kedvesek, udvariasak. Remélem ezzel a kis beszámolóval segíthettem azoknak, akik csak most tervezik ennek a régiónak vagy országnak a felfedezését.