Kiégeti a szemed a nap, mégsem húzhatod le a napellenzőt a repülőgép ablakán, mert a stewardess nem engedi arra hivatkozva, hogy a gép most fogja megkezdeni a leszállást. Mi értelme ennek az egésznek?

Az utasok biztonsága szempontjából bizony nagyobb jelentősége van ennek, mint gondolnánk. Egy esetleges vészhelyzet esetén az utaskísérőknek csupán 90 másodperc áll a rendelkezésükre, hogy evakuálják a gépet, függetlenül attól, hogy mekkora gépről van szó és hány utas van a fedélzeten. Az ehhez szükséges előkészületek részeként kérnek meg minket minden le- és felszállás előtt, hogy húzzuk fel a napellenzőket. Ugyanez az oka annak is, hogy az étkezőasztal sem lehet ilyenkor lenyitva, az üléseink pedig függőleges állásban kell, hogy legyenek. Sőt, ugyanez a magyarázat arra is, hogy a vészkijáratoknál lévő ülésekre csak jó egészségi állapotú felnőttek ülhetnek – vészhelyzetben az ő segítségükre is szükség lehet a gép minél gyorsabb kiürítése érdekében.

A napellenzőkre visszatérve: fontos szempont még, hogy egy baleset vagy váratlan esemény esetén a mentést végző személyzet beláthasson az utastérbe. Legalább ennyire fontos ugyanez visszafelé, azaz hogy a gépen utazók észleljék, ha valami nincs rendben. Bár ritkán történik ilyesmi, de nem példa nélküli, hogy az utasok szúrtak ki rendellenességeket a szárnyon, vagy éppen a motorral kapcsolatban, miközben az ablakon keresztül nézelődtek. Hirtelen bekövetkező vészhelyzetek esetén minden másodperc számít, a személyzet pedig csak úgy tudja hatékonyan megtervezni a gép kiürítését, ha az ablakokon keresztül zavartalanul kilátnak, ezáltal mérlegelni tudják például azt, hogy melyik ajtót célszerű használni a művelethez.

Miért csak a fel- és leszállás ideje alatt fontos ez a készenléti állapot? A repülésben ezek az időszakok számítanak kritikusnak, a balesetek többsége ilyenkor történik, ilyenkor a legnagyobb a hibák lehetősége.

Miért kapcsolják le a világítást felszálláskor és leszálláskor?

Noha említésre méltó mennyiségű energia megtakarítható így, amit ezáltal a motor munkájára lehet felhasználni, az elsődleges ok mégsem ez. Éjszakai járatok esetén a fő cél, hogy a fedélzeten tartózkodók szeme hozzászokjon az éjszakai fényviszonyokhoz. Napközben közlekedő gépek esetén következésképpen nincs akkora jelentősége ennek az eljárásnak.

A szemeinknek legalább 10, de akár 30 percre is szüksége lehet ahhoz, hogy teljesen hozzászokjon az éjszakai fényviszonyokhoz – a lámpák leoltása ezt a folyamatot segíti elő. Ha esetleg evakuálni kell a gépet, óriási jelentősége lehet, hogy a gépen utazók szeme legalább részben már alkalmazkodott a fényviszonyokhoz, ezáltal számos értékes másodperc takarítható meg, ráadásul így jobban láthatók a vészkijáratokat és a menekülési útvonalakat jelölő fények is.

A pilótafülkében hasonló okokból ugyanígy járnak el. Sőt, a pilótáknak olyan külső jelenségekhez is igazodniuk kell, mint a villámlás – ilyenkor a szokásosnál is erősebbre kapcsolják a fényeket a fülkében, hogy a villámok ne vakítsák el őket.

Ezt tudva pedig visszakanyarodhatunk egy gondolat erejéig a napellenzők témájához: ha az erős napsütés miatt mindenki lehúzhatná a napellenzőt, egy esetleges evakuáció esetén az is problémát okozna a fenti logika mentén, hogy az utasok és a légiutaskísérők szemei hozzászokjanak a kinti fényességhez az utastérben lévő relatív sötétség után.

Természetesen a pontos szabályok és eljárások légitársaságonként változhatnak, azonban tanulságként mindenképpen levonható, hogy az alvómaszk felhelyezésével célszerű megvárni, hogy gépünk elérje az utazómagasságot.

Forrás:
Independent
Quora
Condé Nast Traveler