Prágába autóval mentünk, amit két hétre 1000 koronáért tettünk le a Flyparkingba. Nem ajánlom senkinek, nem beszélnek idegen nyelveket, ráadásul nem fogadták el a vouchert, amin szerepelt az előre fizetés, így még egyszer a helyszínen elkérték a teljes összeget. Egyébként a Ryanair oldalán is lehet hozzájuk foglalni.

Londonon keresztül repített a British Airways Los Angelesbe. Kényelmes székek, jó kiszolgálás, finom ételek kísérték utunk. Bár manapság egyre több panaszt hallok róluk, nekünk semmiféle problémánk nem adódott. Az „Angyalok városából” Honolulura repültünk. A helyi busz olcsón elvisz többek között a Waikiki beachre, azonban nagyobb csomaggal együtt nem engednek felszállni. Emiatt a reptéri Speedi Shuttle-t választottuk. A hawaii életérzés már a repülőtéren elfogott, a mosdók piktogramja férfi részről egy színes virágos ruhát viselő ikon, a női oldalon pedig nyakba akasztható virágfüzéres. Azt vettem észre, hogy az ott élő emberek őszintén boldogok, örülnek az időjárásnak, örülnek annak, hogy Hawaiin élhetnek. A sofőrök, bolti eladók, szolgáltatást kínálók és a helyiek jó része is hawaii ingben van. Szállást a Waikiki beachhez közeli White Sands Hotelbe foglaltunk. Három fő részére 110.000 Ft-ba került 3 éjszaka, ami a szigeten a legolcsóbbak közé tartozik. A tengerparttól öt percre lévő apartmanban volt egy apró konyha főzési lehetőséggel. Ahogy ment le a nap Oahun, úgy jött fel Budapesten, hiszen 12 óra az időeltolódás Magyarország és Hawaii között. Könnyű vele számolni, és megszokni sem volt nehéz, de ehhez valószínűleg hozzájárult a paradicsomi hangulat. Sok helyen lehet látni az Aloha state feliratot. Pontosan nem lehet lefordítani a szót, amit köszönésre, életérzésre, vidámságra, Hawaiira használnak. Út szélén táblák jelzik: Drive with aloha! Talán azt jelentheti, hogy ne siess, ne hajts gyorsan, de főleg ne dudálj. Nem kell sietni, pont jó helyen vagy ott, legyen az életed bármely szakasza. Ebben nagy igazság van, a turisták is kedvesek, mosolyognak, hiszen turisták, a helyiek úgyszintén, hiszen a világ egyik legszebb földi paradicsomában lehetnek helyiek. Gondolom, Te is vidámabban veszel egy fagyit munka után az út szélén, ha a szörfdeszkát már a kabriód hátsó ülésén tudhatod, kutyád pedig az első ülésen várja, hogy nekiinduljatok a tengernek. Ők is. Egész évben napszemüveg, egész évben aloha.

Még aznap este elmentünk egy közeli boltba. Hiányzott már az európaihoz képest nagy kínálat, új termékek, új mértékegységek. Számomra idegen országban a bevásárlás is szórakoztató, élményekkel teli. Sikerült megvennem egy „Corn-dog”-nak csúfolt, jégkrémpálcás, fagyasztott mini hotdogszerű ételt, ráadásul családi kiszerelésben. Ízre kevésbé tetszett, nem bírtam rávenni magam, hogy kettőnél többet egyek belőle, mindenesetre vicces kaja volt.

Reggel sétáltunk egy kicsit a Hotel társasjátékból is ismert Waikiki beachen, majd a közeli buszmegállóból elindultunk a híres Hanauma Bay irányába. Gyönyörű tájakon vezet az út, dús zöld növényzet, bármerre nézünk. A házak előtt a legtöbb helyen nincs kerítés, precízen le van vágva a fű a tökéletesen karbantartott kertek előtt. Szemetet gyakorlatilag nem látni. A Hawaii egyik legszebb merülőhelyének tartott Hanauma Bayre 7,5 dollár belépési díjat kell fizetni. Az öbölbe való lejutás előtt egy rövid tájékoztató videót kell megtekinteni az élővilág megőrzése érdekében. A vízben rengeteg színes trópusi hal, hawaii teknős, ottani nevén „honu” található. Ezek után felspanolva húztam fel az uszonyom és indultam neki a nem túl meleg óceánnak. Maga az öböl gyönyörű: minden oldalról óriási sziklafal veszi körül, amit zöld növények borítanak, aranysárga homokból hosszú vékony törzsű pálmák magasodnak végig a parton. Szóval, a vízbe érve a homokot felkavarták a hullámok, ezért a látótávolság kicsi volt, ennek ellenére is színes, formás halakat láttam. A korallok hiánya sokat rontott az összképen, a Vörös-tenger különleges élővilágával közel sem vette fel a versenyt a „túlhype-olt” öböl vízi világa. A halak annyira közel úsznak a parthoz, hogy pipa és szemüveg nélkül a vízben állva szabad szemmel is láthatjuk őket. Akár egy humuhumunukunukuapua’a-t. is. Magyarul ékfoltos Picasso-halként ismert. Megkapta a „Hawaii állam hala” címet is, gúnyosan azt szokták mondani, hogy a neve hosszabb, mint maga a hal.

Kissé csalódottan indultunk vissza a helyi buszhoz. Az öbölhöz vezető gyalogút mellett egy park terül el, tele díszkakassal és csirkével. Ezekkel az állatokkal bárhol összefuthatunk, nem tudom pontosan, hogy milyen céllal tartják őket, ha egyáltalán van gazdájuk.

Bárhová megyünk, az utolsó földút utáni apró parton is találni édesvizű mosdót, felszerelt, tiszta WC-t, padokat. Néhány helyen (lávára épült eldugott sziklaoldal, vulkán teteje) nem tudták megoldani a folyóvíz-szolgáltatást, ezért ott „csak” kézfertőtlenítőket helyeztek el. Fizetni ezekért a szolgáltatásokért sehol sem kellett. Talán Izraelben találkoztunk még ennyire rendezett, tiszta, igényes, ráadásul ingyenes mosdókkal, tusolókkal.

A szuvenírboltokban visszaköszön a szörföző, napozó, félmeztelen Obama, mellette a róla szóló könyvekből válogathatunk. Hawaii az utolsó, 50. tagállamként csatlakozott Amerikához.

A tájékozódás a szigeten meglehetősen nehéz GPS nélkül, no nem az óriási távolságok miatt, sokkal inkább a települések, utcák nevei okozzák a bonyolultságot. A helyi nyelv abc-je mindössze öt magánhangzóból (A, E, I, O, U) és hét mássalhangzóból (H, K, L, M, N, P, W) áll. Emiatt aztán mindennek hasonló neve van, főleg egy európai fülnek. A szállásunk a Kalakaua, Kuhio, Ala Wai utca között a Nohonani utcában volt, a Nahuna mögött. Ez csak öt név, de máris megjegyezhetetlennek tűnnek.

Japán közelsége miatt rengetegen látogatják a szigetet, egyes buszokra csak japánul láttuk kiírva a … talán az úti célt?! Sajnos nem beszéljük az ázsiai nyelvet. Az időjárás egész évben hasonló, néhány fok különbség van augusztus és december között. A levegő nagyon párás, a hegyek közelében gyorsan változhat a hőmérséklet. Big Islanden például a part közelében 30 fok körüli hőmérséklet fogad, a Mauna Kea vulkán tetején pedig snowboardozhatunk is, mindezt egy délután.

Oahu sziget északi részére sajnos nem maradt időnk, azonban a „festői” szépségű Lanikai Beachre volt szerencsénk eljutni. Különlegessége az előttük található két apró, zöld növénnyel borított kúp alakú sziget, Moku Nio és Moku Iki. A part közvetlen közelében fából készült, gyönyörűen karbantartott házikók vannak, az óriási üvegablakok mögül fekve élvezhetik az ott lakó nyugdíjasok az óceán felett előbújó napsugarakat. Ha szerencséjük van, december és április között láthatják a hosszúszárnyú bálnák szaporodását. Az akár 40 tonnás, 16 méter hosszú állatok akrobatikus mutatványokkal nyűgözik le a közönségüket. El lehet képzelni, milyen mennyiségű vizet mozgatnak meg egy-egy ilyen akcióval. De ne legyünk ilyen vízhezragadtak, a partról sétálva az egyik fán egy óriási színes, igazi menő papagáj tollászkodott. Utoljára 15 éve láttam szabadon repülni ilyen madarat, ráadásul Magyarországon, de az nem volt tervezett.

A szigetek között manapság szinte csak repülővel lehet közlekedni, bár nincsenek nagy távolságra egymástól. Hawaii összesen nyolc nagyobb szigetből áll, nekünk hármat sikerült meglátogatni. Reggel átrepültünk a legnagyobb szigetre, Big Islandre. 2. rész