Barcelonába járva kikerülhetetlen a folyton nyüzsgő La Rambla, ahol egymást érik a szuveníres árusok, éttermek, virágos bódék, portré rajzolók, majd a kikötőhöz közeledve az utcai mutatványosok és élőszobrok, miközben olyan neves épületek szegélyezik utunkat, mint a Liceu operaház vagy éppen a La Boqueria Market. Barcelona Európa egyik legnépszerűbb turistacélpontja, gyakran a „túlturistásodásnak” az egyik példájaként is említik, hiszen a rengeteg látogató gyakran már az ott élőktől „veszik el a teret”.  A La Rambla sugárút a Plaza Catalunyatól indul, összekötve azt a régi kikötővel, a Port Vellel. A La Rambla kettészeli a kacskaringós utcájú Barri Gótic-ot, azaz a gótikus negyedet és az El Raval pezsgő negyedét. Most azonban a turisták nélkül az utca kihalt, a város pedig arra törekszik, hogy példát mutasson más olyan városoknak is, akik mindenüket a turizmusra tették fel. Újra feltalálja magát és visszaszerzi a közterületet a város lakói számára, kezdve a leghíresebb sugárúttal, a La Ramblával. A The Guardian alapos riportban mutatta be ennek lépéseit.

„A válság feltárta annak a modellnek a gyengeségét, mely alapján minden egy gazdasági ágazaton, a turizmuson alapul” – mondta Jordi Rabassa, a Ciutat Vella, azaz az óváros, az egyik leglátogatottabb városrész tanácsosa. – „A La Rambla ennek a gazdasági monokultúrának a központja és azon dolgozunk, hogy a helyiek visszatérjenek a város legemblematikusabb utcájába.” A tanácsos hozzátette, a Ciutat Vella lehet a példája annak, miként lehet a monokultúrából áttérni valami sokszínűbbre, mely kielégíti a lakosok igényeit, úgy, hogy munkahelyeket teremt a kultúrában, technológiában, ökológiában és fenntartható kezdeményezésekben.

Az idegenforgalom Barcelona GDP-jének a 15%-át adja, mégis, a Ciutat Vella negyedben járva olyan érzésünk lehet, mintha teljesen üres lenne a környék, hiszen az egész a turistákra épített. Sok üzlet nem nyitott újra a márciusi lezárások után és sok nem is fog, az utóbbi szigorítások is csak újabb szögeket jelentettek a koporsójukba. Egyre több a kiadó tábla városszerte.

Hogy mi lehet erre a gyógyír? Érdekes módon a politikusok, a magánbefektetők, de még a piaci standosok is egyetértenek abban, hogy a kultúra lehet az, ami visszacsábíthatja a barcelonai embereket a La Rambla-ra.

„Ha azt szeretnénk, hogy a barcelonaiak visszatérjenek, olyat kell ajánlanunk a számukra, ami érdekelni fogja őket” – hangzik el Fermín Villartól, a Friends of La Rambla, helyieket és helyi üzleteket összefogó szervezet elnökétől. – „Kulturális programokat kell ajánlanunk számukra, a magas kultúrától kezdve a Liceu operában a populáris kultúráig.”

Bár a jelenlegi Covid-helyzetben, amikor a színházak és a koncerttermek is zárva vannak, mindez picit utópisztikusnak tűnhet, ugyanakkor a turisták hiánya rávilágít arra, hogy a La Rambla nem (csak) egy turistáktól és rájuk „vadászó” üzletekből áll, hanem egy olyan sugárút is, ami otthont ad három színháznak, egy nemzetközi operaháznak, egy művészeti és fotográfia múzeumnak, több zenei helyszínnek és a Katalán Kulturális Minisztériumnak is.

A kulturális forradalom zászlóshajósa a Teatre Principal lesz, amelyet 1603-ban alapítottak, de 2006 óta zárva van. Most, egy üzletemberekből álló konzorcium 35 millió eurót gyűjtött össze, hogy felújítsák a színházat egy multifunkciós előadótérré alakítva azt, ahol csúcstechnológiai élményeket, koncerteket, egyéb eseményeket rendezhetnek.

„A projekt célja, hogy olyan élményt hozzunk létre, mely önmagában is vonzza a látogatókat” – meséli a projekt promótere, José María Trenor. – „Dél-Európa magával ragadó művészeti központjává akarunk válni, egy hellyé, ahol tanulni és felfedezni lehet, ahol kapcsolódni lehet egymáshoz. Egy élmény a felnőtteknek és a gyerekeknek is, ahol művészet és tartalom kéz a kézben jár.”

Mateu Hernández, a Barcelona Global nonprofit szerveződés vezetője is optimista volt. A Barcelona Global több, mint 220 helyi üzletet, egyetemet és egyéb intézetet fog össze. „Amint a város megérti, hogy a kulturális ipar szintén egy eszköz a turizmus számára, akkor képesek leszünk átalakítani a Teatre Principal-t egy új attrakcióvá a helyiek és a látogatók számára is. A helyi kormányzat szintén azt tervezi, hogy a Foneria de Canons-t, ami egy 18. századi fegyveröntöde a La Rambla-n, kulturális központtá alakítják.”

Úgy gondolják, a La Rambla megújítására egy állami és magán konzorciumra van szükség, ahogy hasonló szervek tették anno New York 42. utcájának megújításával vagy a madridi Gran Via-val.

Eközben leporoltak egy 2018-as városi tervet is, mely a La Rambla átalakításáról szólt. Ez alapján a gyalogos tér bővítését tervezték és a La Rambla összekapcsolását a Ciutat Vella és az El Raval városrészekkel, míg a régi kikötő közelében zöld terület kialakítását tervezték.

Ugyanakkor a Covid miatt csökkentették a közpénz mennyiségét és nem tudni, a városi tanács honnan teremti elő a terv első szakaszához szükséges 400 000 eurót.

Még mielőtt mindent átvett volna a turizmus, a La Boqueria Európa egyik legkiválóbb élelmiszer piaca volt, a La Rambla szíve. A piac 180 éve áll a helyén és most szintén arra kényszerül, hogy megújuljon.

Santiago Capdevila, az árusok egyesületének elnöke szerint, a piacnak reagálnia kell a kereslet és a kínálat törvényeire, miközben meg kell próbálnia megőrizni jellegét: „A turisták sáfrányt, olajbogyót, kolbász falatokat vesznek, de halat nem” – mondta. Most azonban például a kolbász és sonka falatokat áruló üzleteknek el kell bocsátaniuk a munkatársaikat.

„Ez sosem volt egy városrész piaca, mert a La Rambla-nak sosem volt sok lakója” – mondja és a legutóbbi számlálás alapján valóban kb. 680 rezidens él itt. – „A La Boqueria erőssége az, hogy olyan termékeket árul, melyeket nem találhatsz meg sehol máshol a városban és reméljük ez fogja visszavonzani a barcelonaiakat is. Különösen most, hogy nem kell átvágniuk a tömegen.”

Barcelona büszke a gasztronómiájára, ugyanakkor csak néhány olyan hely van a La Ramblán, ahová az ínyencek beülnének. A masszív turizmus miatt pedig teljesen elpártoltak a La Rambla-tól.

Rabassa szerint az éttermeknek és más üzleteknek vonzóvá kell tenniük magukat a helyiek számára, vagy kivonulni az üzletből: „Ha azt gondolják, túlélhetik a válságot a régi modellt alkalmazva, akkor semmit sem értettek meg a szituációból.”

Mindenki egyetértett abban, hogy a bérleti díjak túl magasak és annak érdekében, hogy vonzóvá tegyék a környéket a kereskedők és a lakosok számára, csökkenteniük kell az árakat. Azonban a pandémia egyik legcsúnyább jellemzője, hogy a tulajdonosok – többségükben helyi lakos – megtagadják a bérleti díjak csökkentését, még akkor is, ha a bérlőket kilakoltatják vagy a vállalkozások tönkre mennek.

Mielőtt a vírus beütött volna, kb. 100 millió utazó járt évente a La Rambla-n. „Az utca mindenekelőtt üzlet” – monda Villar, majd hozzátette, hogy a minőségi turizmust nem szabad összetéveszteni azzal, hogy ki költi a legtöbb pénzt. A legénybúcsúk rengeteg pénzt elköltenek túlárazott italokra, de nem ilyen látogatókat szeretne a városba vonzani.

„Amire szükség van, az az ellenőrzés. Ellenőrzésre az alkohol, a drogok és a szexkereskedelem felett. Ha nem így teszünk, úgy végezzük mint Tijuana. Tisztelettudó turizmusra van szükségünk. Akkor tudjuk, hogy győztünk, ha valaki azt írja TripAdvisor-on, hogy ’micsoda béna város – nem lehet alkoholt venni az utcán” – fűzte tovább Villar.

Hernández egyetértett: „Itt a lehetőség és elég sürgető. Ha mi nem, más majd él vele. Barcelonának lehetősége van arra, hogy megmutassa, az olyan híres utcák, mint a La Rambla túlélhetik a járványt magán és állami kezdeményezések révén, amelyek összeegyeztethetők mind a helyi, mind a globális igényekkel.”

Forrás: The Guardian