Édes semmittevés a sorrentói-félszigeten
A Bud Spencer – Terence Hill mozikon felnőtt generáció számára ismerősen csenghet Sorrento neve: a Piedone Hong Kongban című filmben Rizzo felügyelő útját kíséri végig zsebtolvaj barátja, Aranykezű, aki önérzetesen kikéri magának, hogy ő olasz lenne, pláne nápolyi. Mivel hogy ő igazából sorrentói.
És ha ellátogatunk Olaszországnak erre a bájos apró városkákkal tűzdelt és szemet gyönyörködtetően kék tengerrel keretezett szegletébe, a Sorrentói-félszigetre, mindössze egy órányira Nápolytól, azonnal megértjük, miért annyira büszkék a származásukra, akik itt születtek.
Kezdetnek érdemes meginni egy utolérhetetlenül finom igazi olasz kávét Sorrento belvárosában egy teraszon, miközben a Vezúv büszkén tenger fölé magasodó kúpján kószál a tekintetünk, és átengedjük magunkat a “dolce far niente” az édes semmittevés felszabadító élményének.
Mozgásigényét kielégítheti, akinek van kedve kicsit elveszni a hegyek között a Positano-t körülvevő számtalan lélegzetelállító túraútvonal egyikén, vagy fellibegőzni Castellammare di Sabia-ból az 1131 méter magas Monte Faito tetejére hűsölni, és meglépni a nyári forróság meg a turistacsoportok hangoskodása elől.
Egy hibátlanul lusta naphoz viszont nem kell mást tennünk, mint kifeküdni a csíkos napernyők alá és élvezni a tökéletes kikapcsolódást egy jó könyv vagy egy pohár könnyű olasz bor figyelemreméltó társaságában, majd lustán besétálni egy kiskacsás úszógumival az azúrkék tengervízbe.
Ebben az őrült rohanásban nyilván megéhezik az ember, a korgó gyomor legjobb ellenszere pedig beülni egy kockás abroszos eldugott kis vendéglőbe és megkérni a tulajdonost, hogy bemehessünk a konyhára, elámulni a frissen fogott ízletes halak, elegáns homárok és különc tengeri herkentyűk széles választékától.
A Sorrentói-félszigeten a vezetés élményét sem érdemes kihagyni: kanyarogjunk hanyagul ablakon kilógatott kézzel a félsziget szűk szerpentinjein egy hófehér Fiat 500-as vezetőülésében szélesen vigyorogva és centikre megközelítve a robogósokat meg a buszokat, és ne felejtsünk el a szívünkhöz kapni elragadtatásunkban a minden második kanyarban elénk táruló panoráma láttán.
Ha pedig megtanulunk néhány alapvető olasz kifejezést, bezsebelhetjük a figyelmességünkért járó őszintén büszke mosolyokat a helyiektől.
És hogy nyaralásunk ízeit és illatait haza tudjuk vinni magunkkal a fotók mellé, amikor végül vonakodva bár, de visszatérünk a valóságba, érdemes vásárolni egy kis üveg limoncello-t, vagyis a páratlanul aromás sorrentói citromból készített likőrt és egy árnyas teraszon barátainkkal összegyűlve jéghidegen kortyolgatni.
Hasznos információk:
Hogyan jutunk oda?
Budapestről Nápolyba a repülőút alig másfél óra, több fapados járat is kínál pénztárcabarát lehetőségeket. Nápolyból bérelt autóval, esetleg vonattal hamar elérjük Sorrento vagy Positano kisvárosait, ahol számtalan különféle szállás és kemping lehetőség közül válogathatunk.
Mikor menjünk?
A kora nyár és az ősz csodálatos idővel, kellemes vízhőmérséklettel és kevés turistával kecsegtet, a főszezont azonban érdemes lehet elkerülni.
Mit ne hagyjunk otthon?
A kalandvágyunkat, a napszemüvegünket és a fényképezőgépünket. És persze a kiskacsás úszógumit.
Szerző: Egyed Melinda, Mind the Map blog