69. nap – Kanapészörfös tapasztalatok
Pár éve elég sokat használtam a Couchsurfinget, mint vendég, tavaly pedig a másik oldalról is kipróbáltam a rendszert és én is hostoltam pár utazót. Volt, hogy egy nagyon jó felkérésre mondtam igent, de olyan is előfordult, hogy megnéztem az “open requesteket” és én hívtam meg azt, aki szimpatikusnak tűnt. Idáig az elmúlt 2 hónap alatt csak hostelekben szálltam meg, de most gondoltam egyet és kitettem én is pár open requestet, ami arra szolgál, hogy az adott város szállásadói láthatják az oda érkező Couchsurfereket, akik így meginvitálhatnak az otthonukba. A folyamat persze fordítva is működik, amikor a szálláskereső küld felkérést a neki szimpatikus szállásadónak.
Az egyik felkérésemet Saigonba, a másikat Kuala Lumpurba, a harmadikat pedig Sydneybe címeztem.
A statisztika eddig úgy néz ki, hogy Kuala Lumpurból rengeteg felkérést kaptam, de többnyire fiúktól. A legtöbb nem szólított a nevemen, hanem csak egy sziával indított, majd egy vagy maximum két sorral folytatódott, amiben csak annyi állt, hogy nyugodtan mehetek hozzájuk. Ezekre a levelekre inkább nem is válaszoltam, mivel csak olyanoknál szeretek megszállni, akik tudják mi a Couchsurfing lényege, akik kíváncsiak rám és akiket én is szimpatikusnak találok. Ha ilyen nincs, akkor nem sajnálom a pénzt a hostelre.
Végül kaptam egy felkérést egy elég érdekesnek tűnő környezetmérnök lánytól, amit el is fogadtam. A lánynak az áll a profilján, hogy most nem tud olyan sokat utazgatni, de szereti a munkáját, úgyhogy nem is akar sokáig távol lenni. Ennek ellenére már számtalan helyen járt a világban.
Amíg Kuala Lumpurból özönlöttek az üzenetek, addig HCMC-ből viszont csak 3 felkérést kaptam. Egy amerikai fiatal házaspár invitálására mondtam igent, akik digitális nomádként járják a világot, most éppen Saigonba tették a bázisukat. Ők is érdekesnek tűnnek, már nagyon várom a találkozót, kíváncsi vagyok mivel is foglalkoznak pontosan.
Sydney statisztikája pedig idáig 0, egy felkérést se kaptam, de még azért várok, hátha szerencsém lesz.
Időközben pedig megérkeztem az utolsó előtti vietnami állomásomra, Mui Ne-be, ahol véletlenül pont belecsöppentem a Holdújévet ünneplő tradícióba, a sárkány táncba, ami elűzi az ördögöket és sok szerencsét és gazdagságot hoz a közönségnek. Minél hosszabb a sárkány, annál nagyobb lesz a szerencse.
Kíváncsi vagy az előző történetekre is? Ha elolvasnád a thaiföldi, malajziai és vietnami kalandokat, akkor kattints ide.