Sokakban él az a nézet, hogy egy női utazó szükségszerűen csak „piszkos kis hippi” lehet. Beismerem, ha hónapokig tartó útra indulsz, lesz olyan pillanat, amikor a tükörbe nézve szomorúan keresed a régi, csinos és kipihent önmagadat. Az utazás rengeteg lemondással jár, főleg nőként. Kilenc hónapja vagyok úton, Közép- és Dél-Amerikában. Tapasztalataim alapján elmondom mi az, amiből mindenképp le kell adj, ha hosszú útra indulsz. Zetelaki Réka tippjei.

Hónapokig utazni csak úgy lehetséges, ha visszafogod a kiadásaid, és elszakadsz az otthoni kényelmes szokásaidtól, egyszóval a komfortzónádtól. Számomra a legnehezebb az volt, hogy megtanuljam ellátni önmagam: nem csak a klasszikus értelemben. Ilyenkor saját magad fodrászává, kozmetikusává, sokszor pszichológusává kell hogy válj. Ha tartani akarod az igényes megjelenésed, az rengeteg energiádba fog kerülni. Meg kell tanulnod hideg vízben fürdeni, sötétben borotválni a lábad, érzésre vágni hátul a hajad és olykor kézzel mosdni a ruháidat.

Ez elsőre ijesztően hangozhat, de a nehézségeknek hála hamar rájössz majd: kreatívabb vagy, mint azt gondoltad volna. De nézzük mi az, ami nőként leginkább zavarni fog, és mi lehet rá a megoldás.

Hidratálás minimálon

A legtöbb nő számára fontos, hogy a haja és a bőre ápolt legyen, ezért az évek során hozzászokunk a hidratálókrémek, tonikok, bőrradírok, hajbalzsamok és pakolások kényelméhez. Ha egy hátizsákkal indulsz útnak, ezeket a minimumra kell szorítani, nem hozhatsz magaddal hajszárítót és hajvasalót sem. Bevallom, eleinte ebből én sem akartam engedni, és végül rengeteg dolgot ki kellett dobnom.

Mivel az út során időd, pénzed, és energiád sem lesz fodrászhoz, vagy kozmetikushoz járni, alkalmazkodnod kell a kaland adta feltételekhez. Sokszor csak hidegvízben tudsz majd hajatmosni (Dél-Amerikában luxusszámba megy a melegvíz), a Nap lesz a hajszárítód, a körömvágó olló pedig a fodrászod.

De minden rosszban van valami jó: krémek híján én mindig kipróbálom a helyiek által használt, természetes módszereket a hidratálásra. Készítettem már arc- és hajpakolást aloe vera levélből, papayából, kókuszból, de tojásfehérjéből is. És be el kell ismernem, még jobban is működnek, mint a bolti megoldások.

Hogyan szőrteleníts?

Ami a legtöbb nőt visszariaszt az utazástól, az általában az a kérdés: „hogyan fogok szőrteleníteni?”. Az aggodalom jogos: a világ legnagyobb részén a szőrtelenítés messze nem olyan ismert dolog, mint nálunk. Márpedig ha utazol, el kell búcsúznod a kozmetikusodtól, az epilátortól, és a gyantázógéptől is. Vannak olyan utazók, akik ilyenkor „szőrösre váltanak”, de én inkább kutatni kezdtem a lehetőségek után.

Az igazság kissé kiábrándító volt: Közép- és Dél-Amerikában csak a nagyvárosokban és a turistaközpontokban akadnak olyan kozmetikusok, akik vállalnak gyantázást. Az intimgyanta ára pedig csillagászati, tízezer forintnál kezdődik.

Ráadásul errefelé nem léteznek az otthon ismert, kozmetikai szereket tömörítő dorgériák, a boltok készlete pedig meglehetősen gyér. Rossz minőségű borotvát mindenhol találsz, szőrtelenítő krémet ritkábban, gyantából pedig csak a lábra való hideggyanta csíkot ismerik.

Ha utazol, kénytelen leszel valamiből leadni: vagy teljes mértékben borotvára váltasz, vagy megtanulod használni a hideggyantás megoldást.

Viszlát reformkaják

A hátizsákos utazók tudják, hogy a legolcsóbb megoldás mindig az, ha a helyi ételeket eszed. A menzaszerű éttermekben, utcai árusoknál azonban nem éppen diétás a menü: rizs és hús alapú ételek, olajban áztatott tészták és krumplis kenyerek.

Az első pár hónapban igyekeztem megtartani otthoni jó szokásom, hogy csak egészséges ételeket eszem. Ezt azonban el kellett engednem, mert nem csak drága, hanem kivitelezhetetlen is volt. Sajnos teljes kirörlésű és bio ételeket errefelé ritkán kapni, zöldségekkel pedig nem fogsz jóllakni, különösen egy hosszú út során.

A dolog jó oldala, hogy megtanultam nem aggódni emiatt, és így rengeteg új ételt és szokást kipróbálhattam. Bevallom, mértékkel: a sült tengerimalacot és a véres báránybél-levest azért kihagytam.

A rémisztő közvécék

Van még egy dolog, ami minden nő életében fájó pont: a közvécé. A rémlegendák márpedig igazak, a higiéniás standardok a világ legtöbb részén messze alacsonyabbak, mint Európában. Utazóként sokszor kénytelen vagy a horrorfilmekbe illő közvécéket használni az állomásokon, kiséttermekben.

Mi a megoldás? Sajnos erre még én sem találtam csodaszert. Amit megtehetek, hogy mindig hordok magamnál egy gurigát, és papírral nyúlok mindenhez: a kilincshez, a lehúzóhoz, és a csaphoz is. Használat előtt mindig lehúzom egyszer a vécét. Az talán egyértelmű, hogy leülni tilos, a kézfertőtlenítő pedig ilyenkor elengedhetetlen.

Csótány az ágyban

Ha alacsony költségvetéssel utazol, sokszor helyi kishotelekben töltöd majd az éjszakát (nem mindenhol léteznek még hostelek). Ezek persze „megérik a pénzüket”: ritka, hogy minden rendben legyen velük. Gyakran nem cserélik az ágyneműt, nem takarítanak, sőt, többször bogarakat, csótányokat is találtunk az ablaktalan szobákban.

Az ilyen esetek miatt hordok a hátizsákomban egy lepedőt, és ilyenkor a saját hálózsákomat használom. Ami a fürdőszobát illeti, mindig van nálam egy kis kiszerelésű fertőtlenítőszer. Ezzel általában áttörlöm a vécédeszkát és a csapokat, a zuhanyt pedig csak papucsban közelítem meg. Lehet, hogy csak placebo-hatás, de az óvintézkedések után egész kellemes lesz a szoba, és nyugodtan térek aludni.

Mit csinálj, ha  menstruálsz?

Senki sem szereti, hogyha utazás közben menstruál, pedig ha hosszú útra indulsz, ez elkerülhetetlen. Backpackerként nincs lehetőség szendvedni és bebújni az ágyba: tovább kell menned, akárhol is vagy éppen.

Ami viszont jó hír, hogy utazás közben az ilyen jellegű problémák jelentősége lecsökken. Nem fog annyira fájni a fejed, a hasad, mint otthon szokott. Mivel ezer új dolog történik veled, ezt a pár kellemetlen napott könnyen átvészeled, és észre sem veszed, hogy túl vagy rajta.

Az egyetlen bökkenőt számomra a közép-amerikai régió jelentette: ezekben az országokban nem igazán használnak tampont. Ami kapható, az elképeztően gyatra minőségű, ezért errefelé ajánlom, hogy otthonról vigyél magaddal annyit, ami elég lesz az utazás legalább egy részére.

„Nincs egy rongyom se”

Ha utazóvá válsz, a csinosat kénytelen leszel kényelmesre és praktikusra váltani. A hátizsákban a push-up melltartóknak, magassarkú cipőknek és alkalmi ruháknak nincs helye. A sok gyaloglás miatt a súly is komoly szempont lesz, így a nehezebb öltözékektől is meg kell szabadulj, mint a farmer, vagy a kedvenc kötött pulcsi. A „nincs egy rongyom se” itt hatványozottan érvényes: nem lesz választék, mindig csak ugyanazon ruhák közül válogathatsz majd.

Szerencsére azonban van köztes megoldás, hogy sportos legyél, de nőies is maradj. Nekem ami bevált, például a cicanadrág és a forrónaci. A lényeg, hogy csak olyan ruha legyen nálad, ami kényelmes, de szívesen is viseled. A többit felesleges cipelni. Ha mindezeken túl tudsz lendülni, felbecsülhetetlen szabadságérzetet ad majd, hogy „az egész életed belefér egy hátizsákba”.