Történelmi tanulmányainkból sokan emlékezhetünk a “fekete csütörtök” kifejezésre. Ez azt a nagyon nagy hatású 1929-es napot jelöli, amelyet a következő válságos esztendők okozójaként és a második világháborúhoz vezető folyamatok katalizátoraként is gyakran megemlítenek. Nemcsak a mindennapi élet lett sokkal nehezebb utána, hanem a kutatási tevékenységek is szinte leálltak miatta. 

Polietilén – a radartechnológiában először

Ha nem találták volna fel az 1930-as években a polietilént, akkor a belőle gyártott és a Relatív-A Kft.-nél is beszerezhető írható felületű, 50 mikron vastag, simítózáras tasak nyújtotta előnyöket ma egyáltalán nem élvezhetnénk. Szerencsére azonban a válság ellenére az amerikai Imperial Chemical Industry nagyvállalat kutatásokba kezdett az 1930-as évek legelején. Sok próbálkozást követően találtak is egy ígéretes anyagot, mely az etilén gázból keletkezett nagy nyomáson ott, ahol egyidejűleg igen kevés oxigén volt jelen. Lényegében egy polimer molekulára bukkantak, ami nagyon ígéretesnek látszott. Éppen ezért nagy titok övezte az egész kutatást. A II. világháborúban a radartechnológiában használták és az atlanti-óceáni hadszíntéren is szerepet kapott. 

Tömegtermékek alapanyaga napjainkban

Szinte hihetetlen, hogy a ma olyan széles körben alkalmazott, tömegtermékek alapanyagaként használt polietilént csak az ötvenes évektől kezdték el nagy tételben gyártani. Az írható felületű, 50 mikron vastag, simítózáras tasak például napjaink egyik mindennapos használati tárgya. Persze kellett hozzá az is, hogy az anyagának, a polietilénnek az előállítását sokkal olcsóbbá tegyék. Karl Ziegler és Giulio Natta ezirányú lineáris polietilén katalizátor kutatási eredményeit Nobel-díjjal jutalmazták 1963-ban.

Ma számos polietilént alkalmaznak remek és strapabíró termékek készítéséhez. A simítózáras tasakokat általában az úgynevezett kis sűrűségű (LDPE) polietilénből gyártják. Remek tulajdonságát, hogy gyakorlatilag oxidáló savak, bázisok, sók és azok oldatai nem igazán gyakorolnak hatást rá, rengeteg területen nagyon jól kihasználják. Igazán könnyedén lehet nyitni és zárni őket a tetejükön lévő simító- vagy húzózárral. Átlátszó anyaguk miatt csak egy pillantás, és máris látszik, mit rejtenek. Ez jól jön a raktárakban vagy boltokban, az irodában és otthon az apró kis csavarok és egyéb mütyürkék tárolásához, valamint utazások során a reptéri biztonsági ellenőrzéseknél. 

Újrahasznosítható

Hab a tortán, hogy az 50 mikron vastag, simítózáras tasak már írható változatban is beszerezhető. A rajta lévő három sávra különösebb nehézség nélkül egy egyszerű golyóstoll segítségével fel lehet írni, hogy pontosan mit is rejt. Nem kenődik el, nem kell külön etikett hozzá. Életciklusa végeztével pedig bekerülhet a szelektív hulladékba, és újra lehet hasznosítani újabb polimer vegyületek készítéséhez.