Cikkünk egy olvasói élménybeszámoló folytatása, Ladó Csaba fotókkal és az utazás során gyűjtött tapasztalaival mutatja be Hurghada látnivalóit, mindennapjait és történetét.

Elolvasom az első részt is >>

A Vörös-tenger színkavalkádja

Első látásra lélegzetelállító. Másodjára be kell ismerned magadnak, hogy nem tudod kellőképpen megfogalmazni. Csak ezek tudatában hiszed el, hogy tényleg ott vagy, hogy amit érzel, hogy amit látsz, tényleg rendkívüli. A Vörös-tenger színkavalkádja valóban lenyűgöző. Ahogy a jacht korlátjának dőlve a tengeri tájat néztem, nem tudtam eldönteni, hogy ez egy fantasztikus próza megégett, enigmatikus színfoszlányai, vagy pedig egy akvarell mestermunka aranyfoltos anomáliája.

A hajónkat körülvevő víztömeg, a kék minden árnyalatában játszott, de mindközül a legmutatósabb arca az azúr volt. Sziklaszirtek, korallzátonyok, delfinek, sekély partmenti öblök teszik változatossá ezt a kölönleges miliőt.

A kék végtelent, aranyszínű, némaságba burkolózó szigetek sejtelmessége törte meg. Sirályok, albatroszok vitorláztak az égen. Örökös szél hullámai szelidítik a folytogató hőséget. Közvetlen közelünkben számos más jacht is tartott úti célja felé. A távolban pedig halványszürke hegyek párafellegekbe vonuló sziluettje bontakozott ki.

Hurghada, hajókirándulás és a Sheraton Hotel története

Április végén Egyiptomba utaztunk. Egészen pontosan Hurghada városába. Mivel már jártunk ebben a magával ragadó, karizmatikus országban és akkor volt szerencsénk beutazni Abu Simbeltől Kairóig, most inkább szigetvilágára és annak ezerarcú élővilágára fektettünk nagyobb hangsúlyt.

Be is fizettünk egy nyolc órás hajókirándulásra, melynek természetesen megvoltak a maga előnyei és persze a hátrányai is. Mikrobusszal vittek ki a szállodából a kikötőbe. Itt várt a jacht, mely megmutatta nekünk a Vörös-tengert és a Giftun szigetet.

Bár induláskor nagy volt a fejetlenség, ami Egyiptomra alapjáraton jellemző, a szervezők és a legénység kedvessége valamilyen szinten tudta ezt überelni. Elhagyva a kikötőt, fölsejlettek Hurgada távolabbi városrészei is, mint a Marina és annak ikonikus nagymecsete, valamint a régi Sheraton Hotel, mely a város legelső luxusszállodája volt. A különleges, henger alakú épületet a neves egyiptomi építész, M. Ramsy Omar tervezte és 1963-ban adták át. Ez volt az a mérföldkő, amely útjára indította a hurghadai turizmust. Az évek során, a szálloda többször is gazdát cserélt, majd végleg bezárt. A harmadik évtizede már, hogy elhagyatott, de misztikus küllemével meglepően formálja a városi tájat.

Giftun-sziget és az Orange Bay

A Karib-világot idéző Giftun-sziget és a körülötte található korallzátonyok, egy természetvédelmi terület részét képezik, egészen pontosan ez Egyiptom első tengeri nemzeti parkja. A környék valóban lenyügőző, a tengervíz színe a mélykék sötétjétől a kristálytiszta azúrig többszáz árnyalatban váltakozik. Ahogy közeledtünk a szigethez, lassan fölsejlettek az aranysárga homokhátak, a sziget körül elterülő hihetetlenül sekély, cifrán fodrozott gallérok és nem utolsó sorban megannyi jacht és a hozzájuk csatlakozó csónakok, melyek a turistákat szállították a messze benyúló mólók lábaihoz.

Így érkeztünk meg az Orange Baybe, majd besétáva a mólón, végre letelepedhettünk a nádfedeles napernyők takarásában. Az idő viszont nagyon rövid volt, mert ez csak az első állomás volt a Giftun-szigeten. Mivel mi két kisgyerekkel indultunk el erre az utazásra, a rengeteg helyváltoztatás, a csónakokba ki-be szállás és persze a partszakaszokon rendelkezésünkre álló kevés idő miatt (2 x 1 óra), picit nehezünkre esett a fáradságtól lassan széthullni látszó napot egyben tartani.

Az Orange Bay egyébként nagyon szép, igazi földi paradicsom, és ahogy a messzeségbe néztél, ahol csak halványan látszodtak a város körvonalai és az azokon túl lévő szürkés hegyvonulatok, furcsa, földöntúli rózsaszín derengést öltött magára a hatalmas égbolt.

Ez a jelenség a tiszta levegőnek és a sivatagi klímának köszönhető: a szálló por, a páratartalom és a fény hármas keringője. Az öbölben annyira sekély a víz, hogy igazából nem is nagyon lehet benne elmerülni, sétálni viszont annál inkább. Ezen a partszakaszon a homok durvább, nagyobb szemcsék alkotják, a színe pedig inkább narancssárga árnyalatú.

Delfinek a hajó mellett

Miután újra hajóra szálltunk, megebédeltünk, majd volt idő bőven sznorkelezésre is. A lányok itt már nagyon fogytán voltak a türelemnek, aminek az eredménye az lett, hogy folyton provokálták a kapitányt és körbe-körbe szaladgáltak a fedélzeten. Gondolom nem kell részleteznem, hogy mekkora stressz ez egy szülőnek.

A hajók közelében felbukkanó delfinpár azonban mindenki figyelmét lekötötte egy időre. Megszünt a világ és csak gyönyörködtünk ezeknek a kecses emlősőknek a tenger felszínén lejtett táncukban. Élőben, a saját környezetükben, szabadon láti ezeket az állatokat sokkal nagyobb élmény, mint állatkertben, delfináriumban, ahol eleve szenvedésre vannak ítéltetve.

Hulu Beach, az utolsó állomás

A következő és egyben utolsó állomásunk a Hulu Beach volt. Ez a partszakasz is a Giftun-szigeten található, valahogy mégis egészen más, mint az Orange Bay. Itt már nem olyan sekély a víz, viszont nagyon-nagyon tiszta és azúrkék, a homok pedig hófehér és hihetetenül puha a tappintása. Az idő itt is nagyon kevés volt, és amire a homokozó felszerelést sikerült szétszórni a parton, máris indulni kellett visszafelé, most már Hurghadába.

Betegség és a családi utazás nehézségei

Ezek az opcionális kirándulások mind szépek és jók, még annak ellenére is, hogy rettenetesen lefáradsz a gyerkőcfelügyeletben, hisz együtt a család és még a nagyon kritikus pillanatok is idővel megszépülnek, ám a helyzet jóval megterhelőbbé válhat, ha még egy gyomorfertőzés is beleköp a levesünkbe. A gyerekek indulás előtti héten voltak betegek, a feleségem pont induláskor, nekem Hurghada városában sikerült megütni a főnyereményt. Valószínűleg ugyanaz a fertőzés volt, így minden bizonnyal itthonról vittem magammal és talán ennek köszönhetően is nem volt olyan heves, mint egy egyiptomi fertőzés.

Ilyen azonban bármikor bárkivel megeshet, tehát érdemes erre is figyelmet szentelni, amikor bepakolunk a bőröndbe. Jobb, ha felkészülünk minden lehetséges rosszra, mint hogy ott érjen meglepetés. Nekem leginkább kedvtelenségben, álmosságban és étvágytalanságban nyilvánult meg, leszámítva a gyomormenést, amit szerencsére tudtam kezelni és három nap után már újra képes voltam élvezni a hátralévő programokat.

Segíthetnek a következő hatóanyagok: furazolidon, dioszmektit, racecadotril, valamint kiegészítőként a rehidratáló sók és menta tea, amelyet akár a hotel éttermében is kérhetünk. Az opcionális programokat loperamid (erős gyomorfogó) tartalmú készítménnyel éltem túl, amit normál körülmények között nem ajánlott gyomorfertőzések esetén alkalmazni, mert nem engedi tisztulni a szervezetet a kórokozóktól, ám a szükség rendet bont, és számomra nagy szolgálatot tett a loperamid.

Egyiptomban egyébként Antinal kapható, ami egy gyomorfertőtlenítő gyógyszer, hasonlít a furazolidonhoz, recept nélkül kiváltható, így ha valaki nem vitt magával semmilyen gyomormenésben használható készítményt, ezt nyugodtan megvásárolhatja.

A még pelenkás gyerekek esetében ajánlott pelenka többlettel útnak indulni, mert egy gyomormenés esetén nagyon hamar elfogy a tartalék.

Grand Aquarium és hazautazás tanulságai

Utazásunk vége felé, ellátogattunk a Grand Aquariumba. Ahmed volt újra a vezetőnk (vele voltam városnézésen). Őszerinte ez az egyik legszebb hely Hurghadában. Értettem, hogy mire gondolt, így hadd helyesbítsek egy kicsit: az egyik legszebb időtöltés a városban. Az épület nem fekszik szép környezetben, nem is túlságosan modern. Európai szemmel elég ütött-kopott hely.

Ennek ellenére, az első rossz benyomás után, a tapasztalataink jók voltak. És teljesen úgy tűnt, hogy ezek a vízi élőlények és nemcsak, mert hogy más állatok is voltak az akváriumban, jól vannak tartva, egészségesek és a körülményekhez képest, meg vannak azok a felszerelések, amelyek egy ilyen létesítményhez szükségesek (persze amennyire én megtudom ezt ítélni és amennyire a szabadságától megfosztott állat jól tudja érezni magát az üvegfalak mögött).

Az akvárium rendelkezik egy 24 méter hosszú üvegalagúttal, ahol cápák, óriás ráják és hatalmas teknősők úszkáltak a fejünk fölött, nyilván ez a legvonzóbb és legizgalmasabb látványossága a létesítménynek.

A Grand Aquarium egyébként 1200 állattal büszkélkedik: többek között krokodilok, majmok, exotikus madarak, kígyók, valamint számtalan színú és formájú hal figyelhető meg egészen közelről. Néhány állatot meg is etethetünk, ezeket a spéci eledeleket a bejáratnál vásárolhatjuk meg. A teknősök tintahalkarikát, a pelikánok halat, a majmok pedig zöldséget kaptak uzsonnára. A gyerekek számára, kétség kívül, a Grand Aquarium volt a legszórakoztatóbb program.

A plüss delfin és az utolsó tanulság

Már éppen indulásra készen álltunk, amikor a nagyobbik lányom meglátott valami plüss delfineket a Grand Aquarium szuveníres boltjában. Vakáción vagyunk, így persze engedtem a hisztinek, ám nagy meglepetésemre nem fogadták el a 20 dollárost, amivel fizetni akartam, arra hivatkozva, hogy már túl régi. Hallottam erről korábban, de nem gondoltam volna, hogy velem is megtörténhet.

A hivatalos helyeken már csak az új dollárt fogadják el, ezeknek a bankjegyeknek az alap zöld szín mellett van egy egyhe pirosas-vöröses árnyalata. Bazárokban, piacokon elfogadnak mindent.

Picit felkaptam a vizet és azt mondtam, hogy nincs más pénzem, próbáltam kötni az ebet a karóhoz, de nem ijedtek meg tőlem, így ott kellett hagyjam a delfineket.

Persze elmeséltem mindezt Ahmednek és mivel látta rajtam, hogy mennyire feldúlt a dolog, azt mondta, hogy majd ő megveszi helyettem. Bement, hozta is a delfineket. Természetesen ki akartam fizetni neki. Nem engedte. Újabb tanúbizonyság arról, hogy Ahmed milyen jó ember is volt. Végül nagy nehezen elárulta, hogy mennyit fizetett, én pedig cserébe odaadtam neki a 20 dollárt és kértem, hogy tartsa meg a visszajárót, ha be tudja váltani ezt a régi bankjegyet. Azt mondta, hogy ez neki nem probléma, így mindenketten jól jártunk.

Tanulság ebből az, hogy ha dollárt viszünk magunkkal, legyenek új bankjegyek, ha pedig valahonnan visszakapunk dollárt, nézzük meg mi is, hogy ne legyenek régiek, mert én is az utazás során tettem rá szert. Sok helyen fizethetünk kártyával is, akár Revoluttal, de a készpénznek mégis nagyobb az eszmei értéke.

És ha már készpénzzel üzletelünk, nagyon vigyázzunk a visszajáróra, pillanatok alatt becsaphatnak vele…

Szöveg és fotók: Ladó Csaba

Olvass még több élménybeszámolót >>