Így alszanak a pilóták a több mint 12 órás repülőutakon – Tudtad, hogy külön hálóhelyük van a gépen?
Egy ultra hosszú repülőút akár fél napnál is tovább tarthat, miközben a repülőgép több időzónán halad keresztül. Ilyenkor felmerül a kérdés, hogyan képes a pilóta végig éberen és megfelelő koncentrációval ellátni a feladatát? A válasz az, hogy nincsenek végig ébren. A különösen hosszú járatokon a légitársaságok több, megfelelő képesítéssel rendelkező pilótát osztanak be, mint amennyire egy hagyományos járat üzemeltetéséhez szükség lenne. A személyzet így felváltva vezeti és felügyeli a repülőgépet, miközben a többiek a fedélzet egy elkülönített részén pihennek.
Ez nem egyszerű kényelmi megoldás. A pilóták pihenése a repülés biztonságának fontos része. A szolgálati időt, a pihenési lehetőségeket és a váltásokat előre meg kell tervezni, hogy a személyzet a legfontosabb repülési szakaszokban – különösen megközelítéskor és leszálláskor – megfelelően kipihent legyen.
Több pilóta váltja egymást a hosszú járatokon
Egy hagyományos utasszállító járaton általában két pilóta dolgozik a pilótafülkében. Hosszabb utaknál azonban megerősített személyzetre van szükség. Az amerikai szabályozás például külön szolgálatiidő-korlátokat határoz meg a három- és négypilótás személyzetekre.
Az engedélyezett szolgálati idő nemcsak a pilóták számától függ, hanem attól is, milyen pihenőhely áll rendelkezésükre. Az FAA előírásai szerint egy bizonyos indulási időszakban például három pilóta és a legmagasabb, Class 1 kategóriájú pihenőhely mellett legfeljebb 17 órás, négy pilótával pedig akár 19 órás szolgálati idő is megengedhető. Gyengébb kategóriájú pihenőhely esetén ezek a határok rövidebbek.
A szabályozás arra is ügyel, hogy a leszállást végző pilóta a szolgálat második felében megfelelő hosszúságú pihenőhöz jusson. Az amerikai előírások például legalább két egymást követő óra pihenési lehetőséget írnak elő számára a repülés meghatározott szakaszában, míg a leszállás alatti megfigyelési feladatokat ellátó pilótának legalább 90 perc összefüggő pihenést kell biztosítani.
A gyakorlatban tehát a pilóták nem egyszerre mennek pihenőre. Amíg egyikük alszik, másikuk a pilótafülkében marad, majd később megtörténik a váltás.
Hol és hogyan alszanak a pilóták?
A hosszú távú repülőgépeken a pilóták számára külön pihenőhelyeket alakítanak ki, amelyek általában nem láthatók az utasok számára. A kialakítás repülőgéptípustól és az adott üzemeltetési engedélytől függ.
Az FAA három fő kategóriát különböztet meg. A Class 1 a legmagasabb szintű pihenőhely, a pilóta teljesen fekvő helyzetben tud aludni egy olyan elkülönített térben, amelyet mind a pilótafülkétől, mind az utaskabintól elválasztanak. A helyiségben szabályozható a világítás és a hőmérséklet, a kialakítás pedig a zaj csökkentését szolgálja.
A Class 2 már kevésbé elszigetelt megoldás. Egy olyan ülőhelyről van szó, amely sík vagy ahhoz közeli fekvőhelyzetet tesz lehetővé, és legalább függönnyel választja el a pihenő pilótát az utasoktól.
A Class 3 ennél egyszerűbb, egy legalább 40 fokban hátradönthető ülés, amely megfelelő láb- és lábtámaszt is biztosít.
A kategóriák nem pusztán azt mutatják meg, mennyire kényelmes egy pihenőhely. Az előírások a pihenőhely minőségét a maximális szolgálati idővel is összekapcsolják. Minél jobb körülményeket biztosít a repülőgép a személyzet pihenéséhez, annál hosszabb szolgálati idő engedélyezhető bizonyos feltételek mellett.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
A repülőgépen alvás nem olyan, mint otthon
A pilóták ugyan valódi alvásra alkalmas helyen pihenhetnek, a fedélzeti alvás mégsem feltétlenül olyan pihentető, mint egy földi hálószobában töltött éjszaka. Ebben a környezet mellett a biológiai óra is fontos szerepet játszik. A szervezet természetes napi ritmusa meghatározza, mikor vagyunk álmosabbak és mikor éberebbek. Egy több időzónán átívelő járatnál ezért nem mindegy, hogy a pilóta pihenőideje a saját biológiai éjszakájára esik-e.
A nemzetközi repülésbiztonsági iránymutatások szerint a személyzet tagjai nagyobb valószínűséggel tudnak aludni, és hosszabb alvást érhetnek el, ha a pihenési lehetőség a biológiai éjszakájuk idejére esik. A hosszabb járatok ugyanakkor több lehetőséget biztosítanak a pihenésre, mivel több idő áll rendelkezésre a váltások megszervezésére.
A pihenőhely kialakítása ezért sem véletlen. A megfelelő hőmérséklet, a sötétség, a zaj csökkentése és a rezgések mérséklése mind hozzájárulhat ahhoz, hogy a pilóta ténylegesen aludni tudjon.
Az alvás előtt és után is szigorú szabályok vannak
A fáradtság kezelése nem kezdődik és nem ér véget a repülőgépen. Az amerikai szabályozás például legalább 10 egymást követő óra pihenést ír elő bizonyos szolgálatok előtt, ezen belül legalább nyolcórás megszakítás nélküli alvási lehetőséggel. Ha a pilóta úgy ítéli meg, hogy a számára biztosított pihenés nem elegendő, azt jeleznie kell a légitársaságnak, és nem kezdheti meg a szolgálatot, amíg nem kapta meg az előírt pihenést.
A hosszú szolgálat után is lehetnek további pihenési előírások. Bizonyos, jelentős időzóna-eltolódással járó utak után például hosszabb, több éjszakát magában foglaló pihenőidőt kell biztosítani a személyzetnek.
Ez azért fontos, mert a fáradtság nem egyszerűen azt jelenti, hogy valaki álmos. A hosszú szolgálat, az időzónák gyors átlépése és a megváltozott alvási ritmus együtt is hatással lehet az éberségre.
Egyre hosszabbak a járatok, egyre fontosabb a pihenés
Ahogy a légitársaságok egyre hosszabb közvetlen járatokat indítanak, a pilóták pihenésének megszervezése is egyre fontosabb kérdéssé válik. Egy nagy hatótávolságú repülőgép ugyanis önmagában még nem elég ahhoz, hogy egy rendkívül hosszú út biztonságosan teljesíthető legyen. A személyzet munkarendjét és pihenését is ugyanilyen pontosan meg kell tervezni.
A jövőben ezért nem feltétlenül csak nagyobb vagy kényelmesebb fekhelyek jelenthetik a megoldást. A légitársaságok egyre pontosabb beosztásokkal, a biológiai ritmus figyelembevételével és fejlettebb pihenőhelyekkel próbálhatják kezelni a hosszú szolgálatokkal járó fáradtságot.
