Haláp a Balaton „legfiatalabb” tanúhegye a maga 6 millió évével, azonban bazaltsapkáját a bányásztevékenység az évek során elkoptatta, így „fedetlen fővel” távolról kevésbé nyújt érdekes látványt a környékbeli Badacsonyhoz vagy Szent György-hegyhez képest. Ellenben az itt lévő táj változatossága és az egykori bányásztevékenység miatt létrejött furcsa képződmények már annál vonzóbbak, így ezen a környéken érdemes felvenni a látnivalók sorába a Halápot is, főleg, hogy 2019 óta egy jól kiépített, 3 kilométeres tanösvény is segíti az eligazodást.

A legenda szerint egykoron a Balaton környékét hatalmas és szelíd óriások lakták. Az utolsó megmaradt óriások Balaton és a lánya, Haláp voltak. A lány magányosan élt, azonban lett egy barátja, Csilla, ám amikor férjhez ment, az óriáslány bánatában mélybe vetette magát a hegyről, mely ma az ő nevét viseli. A Haláp-hegy sorsa is meglehetősen hányattatott volt: már a római korban is bányásztak itt köveket, 1910-től pedig egészen 1990-ig jelentős bazaltbányaként működött. Innen bányászták Közép-Európa egyik legkeményebb bazaltját, ebből készült a ferihegyi reptér kifutója és használták többek közt a régi M7-es autópálya építéséhez is. A kőfejtés következtében több mint 100 millió tonnányi kővel „skalpolták meg” a hegyet, mely az egykori 358 méteres magasságához képest ma már csak 291 méteres.

A bánya bezárása után sokáig a kíváncsiskodók elől lezárták a területet, 2019-ben azonban átadták a Haláp-tanösvényt és mindenki előtt megnyitották az egykori bazaltbánya területét. A 3 kilométeres tanösvény könnyen teljesíthető gyerekkel is, mindennel együtt kb. egy-másfél óra alatt kényelmesen bejárható. A tanösvény kezdőpontjához Zalahaláp felől érkezve a Devecser irányába mutató táblákat kell követni. A kacskaringós, köves út végül egy parkolóban szélesedik ki, itt a sorompó után indul a tanösvény, amelyen tíz tábla vezet végig, útközben mesélve a bányászatról, a vulkanizmusról, a bazalt kőzetekről, ásványokról és a növény- és állatvilágról is. Bár a bányászat komoly sebeket ejtett a hegyen, pozitív hozadéka is volt, hiszen ma különleges állatfajoknak is otthont ad. Itt fészkel például az uhu, amely kőbányákban szeret költeni, de szívesen fészkel a homokbányában a partifecske és a gyurgyalag is, míg a kavicsbányák tavaiban sokszínű vízi világ telepedett meg.

A könnyen felmelegedő köveken pedig előszeretettel sütkéreznek a gyíkok is. Az útvonal nagyon változatos, helyenként buja erdőn haladunk át, ahol mohák ölelik a köveket, míg máskor sivatagi tájat idéző mezőkön vagy kőerdőkön. A vulkanikus tevékenységnek köszönhetően a lávakifolyások vízszintes és ferde irányban is láthatók a kráter oldalában. Hiszen a legérdekesebb kétségtelenül a bányakráter, ahol minden oldalról hatalmas sziklafalak vesznek körbe. A kráter belsejében bújik meg a hegy aprócska, megmaradt csúcsa. Ide meredek lépcsők vezetnek fel, de minden fok megéri a teljes, 360 fokos panorámáért: lábunk alatt a Balaton,  Sümeg, a Káli- és a Tapolcai-medence és a többi tanúhegy is.

A csúcs azonban közel sem jelenti az utunk végét. Az ösvény az Ébredő Vulkán szoborparkba visz tovább, ahol korabeli művészek érdekes alkotásai teszik a terepet még változatosabbá, még misztikusabb hangulatot kölcsönözve a néha amúgy sem földinek tetsző tájon.

Fotók: Remzső Anna