Till Anilla tavaly egyedül megjárta a spanyolországi El Caminót, idén júliusban pedig megcsinálta a Magyar Zarándokutat is, mely Esztergomból vezet Máriagyűdre, hegyen, síkságon, erdőn és mezőn át. Anillát a tapasztalatairól kérdeztük, hogyha te is belevágnál, első kézből kaphass hozzá most tippeket.

Tavaly megjártad az El Caminót, hogyan jött az ötlet, hogy idén neki vágj a Magyar Zarándokútnak is?

A spanyol El Camino 18 éves korom óta vágyam volt. Még egy sulis úton jártam anno Santiago de Compostelában, akkor döntöttem el, hogyha nagy leszek, akkor én is megcsinálom. Tavaly volt rá elég időm, bátorságom és pénzem, idén pedig mivel Svédországban tanulok, eredetileg a svéd El Camino volt a tervben. A St Olavsleden Svédország keleti részéről indul és Norvégia nyugati részéig jut, de a kettő között a vírus miatt le volt zárva a határ és miután nem akartam csak félig megcsinálni, ezért úgy döntöttem, hogy azt jövőre halasztom, idén pedig elmegyek a hazaira. Még tavaly anyukám küldött róla cikkeket az El Camino alatt és azóta a fejemben volt, hogy egyszer megcsinálom. A logikája egyébként kb. ugyanaz, mint a spanyolnak, azaz a zarándokútlevélbe gyűjtöttem a pecséteket a zarándokszálláson az út során.

Hány nap alatt jártad meg a hazait? Mennyit sétáltál egy átlagos nap alatt?

14 nap volt összesen, 431 km. Egy nap kb. 30 km-t gyalogoltam, de volt olyan, amikor kevesebbet vagy többet. A legrövidebb napomon 22 km-t tettem meg, a leghosszabbon pedig 40-et. A zarándokút eredetileg tizenhét szakaszra van bontva, de nekem csak 14 napom volt, úgyhogy volt három nap, amikor két napnyit gyalogoltam.

Milyen utakon vezet végig, hogy kell elképzelni, milyen tájakon jártál?

Az elején a Pilis és a Budai-hegyek hegyvidék főleg, majd Budapestről kiérve már inkább az Alföld volt jellemző. Keresztülhaladtam nagyobb városokon is, mint Kalocsa vagy Ráckeve, illetve kisebb falukon, de két falu között egy-másfél óra volt simán a pusztában is, mezőn, pici erdőn át, de olyan is volt, hogy út mellett haladtam. Többnyire földúton és ösvényen tudtam haladni, majd a Mecsek megint hegyes volt.

Milyen felkészültséget igényel? Ha például valaki szívesen sétálgat a városban, az milyen esélyekkel vág neki egy ilyen túrának?

Szerintem bőven van esélye, szeretni kell sétálni, de én sem vagyok különösebben extra fizikumban. Szerintem úgy lehet leginkább edzeni rá, hogyha hátizsákkal sétálsz alkalmanként pár órákat. A camino előtt is úgy készültem, hogy sokat sétáltam és volt, amikor a cuccomat is magammal cipeltem. Nyilván igazán csak akkor tapasztalod meg milyen az egész, ha már ott vagy és tényleg van súlya, minden holmidat vinned kell és mindennap gyalogolnod kell, de szerintem a hátizsákos séta mindenképp jó módja a felkészülésnek.

Mi kerüljön bele élesben?

Minél kevesebb cucc, annál jobb, nem kell túlgondolni. Nem kell minden egyes napra másik ruha sem, hiszen ki lehet mosni akár kézzel is, de sok szálláson van mosógép is. Én összesen három felsőt pakoltam be, egy rövidnadrágot, illetve hosszúnadrágot vittem. Törölközőből a vékony mikroszálasat ajánlom, illetve egy pár papucs és túrabakancs szerintem elég. Kabát, pulcsi. Néhány fehérnemű. Én vittem hálózsákot is, bár sok helyen lehetett kérni vagy bérelni ágyneműt is. Ezenkívül nagyon minimális kozmetikumot, kicsi szappant, fogkrémet, fogkefét. Vittem tabletet, hogy azon tudjak olvasni vagy filmet nézni. Ezen kívül hagyni kell még helyet a hátizsákban kajának és víznek. Tehát tényleg csak a legszükségesebbek kerüljenek a hátizsákba.

Milyen volt egy átlagos napod?

Általában öt előtt keltem, amint elláttam az orromig, akkor már indultam is. Mivel július végén mentem és nagyon meleg volt – volt olyan is, hogy 35 fok volt -, ezért igyekeztem minél kevesebbet sétálni a tűzőnapon. Általában hét-nyolc órát gyalogoltam egy nap, kisebb szünetekkel. Nem sok helyen tudtam megállni a pusztában, – ez például különbség volt a spanyol caminohoz képest, ami már nagyon kinőtte magát és útközben is rengeteg kávézó volt -, itthon még inkább a falusi kocsmákat találtam. Emiatt kevés helyre ültem be. Egy-kettő körül érkeztem meg a szállásra, ilyenkor zuhanyoztam, picit pihentem, majd bevásároltam egy boltban, hogy tudjak főzni. Nagyon egyszerű dolgokat készítettem, többnyire konzervételt vagy tésztát ettem, a nap hátralévő részében pedig pihentem és próbáltam minél többet enni és inni, hogy raktározzak a következő napra. Mindig nagyon korán feküdtem, többnyire már nyolc körül, hogy elegendőt tudjak aludni hajnalig.

Találkoztál más túrázókkal?

Sajnos nem, pedig nagyon szerettem volna. Még nem annyira népszerű zarándokút, illetve a járvány miatt is sejtettem, hogy nem nagyon lesznek mások, de azt nem gondoltam, hogy végül senkivel sem találkozom.

Egyébként a caminón volt olyan, hogy másokhoz szegődtél?

Igen, ott volt olyan, hogy pár órán át együtt sétáltam másokkal. Elhaladtunk egymás mellett és ha picit is szimpatikusak voltunk egymásnak, akkor szóba elegyedtünk. Nagyon sok emberrel találkoztam így, nagyon élveztem. Főleg idősebbek voltak a spanyol caminón, fiatalok elenyésző számban, viszont nagyon érdekes beszélgetéseink voltak.

Itthon milyenek voltak a szállások?

Nagyon jók voltak, főleg Bács-Kiskun megyében, ha jól láttam egy pár éve építették meg ezeket a szállásokat. Tiszták voltak, sok helyen volt ágynemű és mindenhol nagyon kedvesen fogadtak. Van a Magyar Zarándokútnak egy honlapja és ott a zarándokszállások alatt választottam ki a helyeket. Előzetesen ezek alapján összeállítottam magamnak egy táblázatot, hogy kb. mikor hova érkezem és előre lefoglaltam az összeset. Bár én összeraktam előre a két hetet, de szerintem, ha valaki lazábbra szeretné venni, eldöntheti pár nappal előtte is. Én is úgy terveztem, hogyha nem tudom tartani a saját tempómat, akkor jelzem a szálláshelyen, hogy egy-két nappal később érkezem.

Volt olyan szakasz, ahol azt érezted, hogy nem tudsz tovább menni?

A legelső szakasz volt a legnehezebb, ami Esztergomból Dobogókőre vezet, ott van a legnagyobb emelkedő. Onnan már egyik sem volt annyira vészes, nyilván a budai hegységben és a Mecsekben is vannak emelkedők, de bírhatók voltak. Olyat sosem gondoltam, hogy maga a túra miatt ne tudnék tovább menni, a meleg miatt viszont egyszer elgondolkoztam, hogy hazamegyek és később folytatom. Nem szerettem volna, hogy az út rovására menjen az, hogy mindenképp meg akarom csinálni, de szerencsére a hőség általában a túra utolsó egy-két óráját jelentette és azt már ki lehetett bírni.

És melyik volt a kedvenc szakaszod?

Számomra a Mecsek volt a legszebb. Azelőtt sosem jártam ott kirándulni. Városból pedig Kalocsa tetszett a legjobban, sosem jártam korábban itt sem.

Hogyan tudtál tájékozódni, mennyire van jól kitáblázva maga a zarándokút?

Nem volt annyira jól, néhány helyen picit le volt kopva a jelzés, nem volt egyértelmű, hogy hova vezet és olyan is volt, hogy hiányzott. Én telefonnal tájékozódtam az OpenStreetMap oldalon, ahol fent van az összes magyar túraútvonal, itt követtem, hogy melyik úton, utcán kell haladni. Viszont ez nem mutatja, hogy hol jársz, de ha valaki egy kicsit is tud térképet olvasni, ezzel jól tud tájékozódni. Egyébként nem rég néztem egy videót a magyar zarándokok Facebook csoportban, arról, hogy eredetileg idén tervezték a jelzések felújítását, csak a vírus miatt nem tudott megvalósulni. Az a titka szerintem, hogyha feltűnően nincs jelzés kb. 10-15 perce, akkor az azt jelenti, hogy nem a jó úton haladsz.

A mocskos anyagiakat tekintve hogyan érdemes készülni?

3110 Ft körül voltak átlagban a szállásaim ára, azt hiszem a legolcsóbb 1500 volt, a legdrágább pedig 6000 körül volt. Ezek többnyire fent vannak a honlapon is, vagy foglaláskor meg lehet kérdezni, úgyhogy előre ki lehet számolni. Viszont készpénzzel érdemes készülni, mert a legtöbb helyen nem fogadnak el kártyát. Ezenfelül van még az étkezés, ami mindenkinél változó, illetve még az útiköltséggel érdemes számolni. Ezentúl még a zarándok útlevél árával kell készülni, de ez 700 Ft. Ezeket egyébként a szálláson lehet minden este lepecsételtetni.

A spanyol El Caminóról is készültél vlog epizódokkal és ha jól tudom a Magyar Zarándokútról is hamarosan felkerül. Ilyenkor mennyire befolyásolja az utadat az, hogy közben arra is figyelned kell, hogy jó anyag készüljön?

Egyáltalán nem befolyásolja, meglepően keveset szoktam videózni. A felvételeket, amiket a vágóképekhez használok, általában pár másodperc alatt veszem fel a telefonommal, észre sem szokták venni körülöttem mások, hogy elővettem a telefonomat. Amikor pedig beszélek, akkor elvonulok pár perce, hogy elmondjam, amit fontosnak tartok, úgyhogy nem szokta az utazásaimat befolyásolni az, hogy készítek közben videót is.

Számodra lelkileg mit jelentetek ezek az utak?

Nekem lelkileg leginkább abban segített, hogy kicsit beszélgessek önmagammal és letisztázzam a gondolataimat. Általában nincs az embernek napi hat-hét órája, hogy csak úgy gondolkodjon a semmin. Már január környékén éreztem, hogy tök jó lenne egy ilyen sétálós túra megint, csak gondolkodni, úgyhogy ha valaki azt érzi, hogy nincs ideje azon agyalni, hogy mihez kezdjen az életével vagy bármilyen problémája van, a sétálás nagyon sokat segít. Akkor is, ha valakinek csak két órája van. Hosszútávon pedig, ha van rá két heted és minden nap felkelsz egy céllal, például, hogy el szeretnék jutni Máriagyűdre és ezért fogok minden nap megtenni 30 km-t és közben gondolkodsz, szerintem nagyon jó hatással van a mentális egészségedre az, hogy tudsz befelé koncentrálni és figyelni a saját érzéseidre. Nekem nagyon jót tett.

Anilla utazásairól vlogot is vezet, melyet Hol jártál már megint? címen találhatsz meg YouTube-on és Facebookon is.