Előkészületek

Régi vágyunk volt eljutni a Kanári – szigetekre, azon belül is a legnagyobbra, Tenerifére. Januárban észrevettem, hogy akciózik a Volotea légitársaság (5 euróért kínálta irányonként a jegyeket), így adott volt a lehetőség egy élményekben gazdag, mégis olcsó kirándulás leszervezésére. A légitársaságnak viszont Pozsonnyal, Budapesttel semmi összeköttetése nincs, viszont találtam egy Bécs-Nantes útvonalat. Nagyon sok fejtörést, időpont nézegetést és számolgatást követően végül sikerült lefoglalni a hazafelé utat, méghozzá Tenerife délről Nantesba május 13 -án, illetve Nantesból Bécsbe május 15 -én.

A következő feladat az volt, hogy találjak odafele is valamit, lehetőleg ne horror áron, és úgy, hogy egy hetet eltöltsünk a szigeten. Gondoltam magamban, ha nem jön össze maximum elbukjuk a 2 x 5 eurós repjegyet, túléljük. Hetekig, sajnos semmit nem találtam, a budapesti és a bécsi közvetlen járatok azokon a napokon csillagászati árakon futottak, így megnéztem, hogy honnan lehetne esetleg elröppenni kifizethető áron. Figyelgettem többek között Berlint, ami nagyon jónak tűnt már az elejétől fogva, de azért ugye oda is el kell valahogy jutni. Itt jött kapóra valószínűleg egy Ryanair hiba, méghozzá egy május 6.–i repülőjegy Budapestről Berlinbe két személyre 11 centért! Nem haboztam, pillanatok alatt megvettem őket. Utolsó lépés volt már csak hátra, a Berlin-Tenerife jegy. Pár nap várás után a tökéletes 35 euró/fős jegy (szintén Ryanair) tárult a szemem elé ugyanazon nap délutánjára, el sem hittem, hogy ilyen olcsón ki tudtam ezt hozni. Végül nem csak ketten, a barátnőmmel  utaztunk, hanem csatlakozott hozzánk még egy ismerős pár. Még az indulás előtt kibéreltünk az egész hétre egy tökéletes autót, egy Peugeot 2008 Family modellt (97,50 euró egész hétre a www.pluscar.com oldalon), illetve megvettem a jegyeket Spanyolország legmagasabb, illetve Európa legmagasabb működő vulkánjának csúcsára.(27 euró/fő a felvonó oda-vissza).

Első nap – indulás

Autóval indultunk  szombaton hajnalban a budapesti Liszt Ferenc Repülőtérre, majd némi alkohol elfogyasztása után probémamentesen érkeztünk Berlinbe, majd mentünk tovább Tenerifére. Itt azért történt kisebb félreértés, sajnos elfoglalták az előre megadott helyeinket a repülőn, a légiutaskísérők sem álltak a helyzet magaslatán, így végül nem tudtuk egymás mellett végigszenvedni az öt és fél órás repülőutat. A Kanári-szigetekre a késő délutáni órákban érkeztünk meg, nagy nehezen a parkolóban megtaláltuk az autónkat, aláírtuk a szerződést (minden sínen ment, csak ajánlani tudom), és már indulhattunk is megkeresni a szállásunkat. Hallottuk, hogy a sziget északi és déli része között lehetnek óriási különbségek az időjárásban, május elején nem akartunk kockáztatni, így egyértelműen a turistaparadicsom déli részt választottuk magunknak bázisul. Szállásunk Los Cristianosban volt, egy apartman, név szerint Casa Iglesia. Az elhelyezkedése tökéletes volt, ára még annál is jobb, mindenki nagyon meg volt vele elégedve (az egész  7 éjszakára 332 euró volt, fejenként tehát 83 euró). Első napunkon kissé körülnéztünk a városkába, megpillantottuk az óceánt, ettünk egy vacsorát egy közeli étteremben, végül kidőltünk a fáradságtól.

Második nap 

Elég korán keltünk, sok program volt a tervben. A szállásunk mellett közvetlenül élelmiszerüzlet volt, így tehát minden nap friss reggelit és útravalót tudtunk magunknak készíteni. Első utunk Garachicóba vezetett. Leginkább arról nevezetes, hogy egy 1706-os vulkánkitörés elpusztította a falut, azonban ennek köszönhetően természetes sziklamedencék jöttek létre, a vulkanikus sziklák feltöltődtek tengervízzel. A helyiek a lávára építették újra falujukat. Ezekben a medencékben úszkálni igazán különleges élmény volt, vannak olyan helyek ahol jacuzziban érezhetjük magunkat, mivel az óceán óriási hullámai behatolnak a medencékbe. Felejthetetlen volt. Miután kikecmeregtünk a vízből, sétáltunk egyet a falucskában és Icod de los Vinos felé vettük az irányt. A falu a jó borokról, illetve a világ legöregebb sárkányfájáról híres. Nem egész egy órát sétálgattunk, megnéztük a magányosan álló, vén fát, ami a Drago Milenario névre hallgat, majd elindultunk az óceánpartra lazítani. Szálláshelyünktől pár méterre két strand is található, egyik egy kisebb fehérhomokos tengerpart, ami Los Cristianos névre hallgat, a másik pedig Tenerife egyik leggyönyörűbbje, a Playa de las Vistas. Ez a strand Los Cristianos és Playa de las Americas között helyezkedik el, a két város teljesen egybe van épülve egymással. Mi is ezt választottuk első teljes napunk délutánján, felemelő érzés volt az óceánban ugrálni május elején, illetve sörrel a kezünkben napozni a parton. Majdnem estig kint tartózkodtunk, majd bementünk elkészülődni a vacsihoz. Esténként a programunk nem volt nagyon változatos, vacsora után a városban sétálgattunk, és szívtuk magunkba a mindenki által csodált, stresszmentes kanári-szigeteki levegőt.

Harmadik nap

Ez  volt a szigeten eltöltött legizgalmasabb és legmegterhelőbb napunk, ugyanis a Masca szurdok felfedezése volt a cél. Masca maga az „elfeledett falu”, egy alig 100 lakosból álló település lélegzetelállító kilátással. Pár évszázaddal ezelőtt a kalózok bázisa volt, mivel nagyon jó rálátással bírt az óceánra. Innen indul Tenerife legizgalmasabb szurdoktúrája. A hegyől való leereszkedés 4 órát vesz igénybe, gyönyörű tájon, hegyen – völgyön át, a legvégén pedig a morajló óceán partján végződik. Na de kezdjük a legelejétől. A hegyre csak gyakorlott sofőröknek ajánlott vezetniük, mivel az út szerpentineken vezet keresztül, mellettünk pedig csak a végtelen, tátongó szakadék. Emellett az út nagyon keskeny, két autó csak nagyon nehezen fér el egymás mellett. Kanyarokban dudálni kell, ezzel figyelmeztetve a szembe jövő gépjármű vezetőjét, hogy közeledünk. Félelmetes, de óriási élmény. Sikeresen feljutottunk, majd egy kis séta után elindultunk a szurdoktúrára. Nem gyakorlott túrázók számára (mint jómagam) fárasztó az út, de a látvány mindennel kárpótol. Több, mint 4 óra sétálás, sziklákon való ugrálás után végre lejutottunk az óceánhoz, ahol hajóval lehetett visszajutni Los Gigantesbe (10 euró a hajóút). Nagyon ki voltunk merülve, de így visszagondolva egy percét sem bántuk meg, hogy rászántuk magunkat. Sapka mindenképpen ajánlott a túra során, reggel még enyhe a hőmérséklet, de a felénél már nagyon tud égetni a nap. Kb. fél óra pihenés után rászálltunk a hajónkra, és elindultunk Los Gigantes felé. Az út 20-25 percet vett igénybe, a látvány lenyűgöző volt. A kis üdülőfalu az öblöt körülölelő varázslatos, 5-800 méter magas sziklákról kapta a nevét, amiket a hajóról közvetlen közelről is megtekinthettünk. Itt már sok mindenre sajnos nem volt energiánk, elnyaltunk egy fagyit, és kerestünk egy taxit, ami visszavisz Mascába az „ottfelejtett” járművünkért. Kb fél óra taxizás után(24 euró volt a taxi összesen), fáradtan, még le kellett vezetni a hegyről. Sikeresen leértünk végül, és egy új strand felé vettük az irányt. Azt hallottam még az üdülés előtt, hogy El Medano egy igazi szörfparadicsom, nagy hullámokkal és homokos partszakasszal. Végül meggyőztem a többiek, de sajnos nem volt túl jó ötlet, hullámok abszolút nem voltak (lehet, hogy rossz időpontot választottunk), az óceán Teneriféhez képest itt iszapos és piszkos volt, és a part sem nyerte el a tetszésünket. Pár óra napozás után elindultunk hazafele, hogy kipihenjük a nap fáradalmait.

Negyedik nap

Megbeszéltük, hogy ezen a napon addig alszunk, ameddig csak bírunk, mivel az előző nap eléggé kifárasztott. Nem is terveztünk be egész napos programot, Santa Cruzba látogattunk, Tenerife fővárosába. Most tettük meg a leghosszabb utat autóval, Los Cristianosból indulva elég messze van a főváros. Számunkra a közlekedés ebben a városban volt a legnehezebb, végül sikeresen le tudtunk parkolni egy kiépített parkolóban nem messze a parttól. Megnéztük a 102 méter magas Torres de Santa Cruz ikertornyokat (sok felhőkarcolótól eltérően nem irodaház, hanem lakások vannak benne), és a modern, expresszionista stílusban, 1997-2003-ig épült Auditorio de Tenerife koncerttermet. A belvárosba már nem volt kedvünk beautózni, így a sziget legszebb északi strandjára siettünk, hogy ott folytassuk a napunkat. Ez egy képeslapokra illő, gyönyörű, aranyhomokos (szaharai homokkal feltöltött), pálmafákkal övezett part. Nagyon tetszett, de sajnos az időjárás annyira nem kedvezett. Ebben az időpontban északon kb 6-7 fokkal hidegebb volt, mint a déli parton, és a szél is fújt. Az óceán vize nem volt túl meleg, de azért mindannyian megmártóztunk benne. Végül úgy döntöttünk, hogy hazamegyünk délre, és még ott folytatjuk a lazulást egy kicsit. Vissza akartunk térni a megszokott, hosszú strandunkra, de végül a kisebb, Los Cristianos nevű partot próbáltuk ki közvetlenül a szállásunk közelében. Este aztán a szokásos program következett, sétálgatás, vacsorázás, iszogatás, pihenés.

Ötödik nap

Szerdára Puerto de la Cruz városa volt betervezve, illetve egy közeli, nem túlzsúfolt óceánpart megismerése. Ez a városka Tenerife északi részének legfelkapottabb üdülőhelye, véleményünk szerint ez a város a legélhetőbb a szigeten. Jól esett sétálgatni a part melletti sétányon, mindenki vidám és a táj pedig csodálatos. Itt található a Loro Parque is, ami állítólag az egyik legérdekesebb állatkert az egész világon. Sajnos az egy hét alatt mi ide nem jutottunk el, inkább a természet szépségeit részesítettük előnybe. Az óceán partja itt igazi fekete homokos, vulkanikus. Nem mártóztunk meg  itt, csak sétáltunk a parton. A kirándulásunk előtt olvastuk, hogy a környéken nagyon érdekes, eldugott, lenyűgöző partok is vannak, így inkább ezeket akartuk felfedezni. Választásunk Playa Bolullora esett, ami egyszerűen elvarázsolt bennünket. Egy kis keskeny úton kell lemenni a partra, turisták csak elvétve vannak itt, inkább a helyiek körében felkapott. Sok a szörfös errefelé, a hullámok hatalmasok. Tenerifen sok helyen hullámtörők védik a turistákat és a fürdőzni vágyókat, itt viszont semmi sem akadályozta meg a hullámok erejét. Felejthetetlen élmény volt számunkra ugrálni a vízben és átélni ezt az egészet. Késő délutánig tartózkodtunk ott, majd visszamentünk a városunkba.

Hatodik nap

Ezen a napon láttuk meg testközelből Európa legmagasabb működő vulkánjának, a Teidének a csúcsát. A program már keddre be volt tervezve, akkora foglaltuk le a jegyeket a felvonóra, és engedélyt a csúcsmászásra, de hétfőn tájékoztattak, hogy az erős szél miatt a felvonó nem működik. Sajnos a felvonót most sem tudtuk igénybe venni, de mindenképp el közelebb akartunk kerülni a vulkánhoz. A legfelső parkoló 2.200 méteres magasságban volt, mondanom sem kell, hogy egészen elképesztő út vezetett ide is. Több órát töltöttünk a Teide Nemzeti Parkban, megmásztunk pár alacsonyabb csúcsot, megcsodáltunk egy érdekes képződményt, a Las Roques de Garciát, illetve a virágot, ami csak itt él, a kígyósziszt. A nemzeti parkba mindenképp ajánlott kabátot illetve sapkát vinni, mert erős szél van, és enyhe az időjárás. Hazafele menet Playa el Duque volt a program. Costa Adeje üdülőközpontjának felkapott, exkluzív helyszíne. A napernyők pálmafából voltak, és az óceán is kifejezetten tiszta volt errefelé. Az árakon is meglátszott, hogy nem nekünk való a hely, kb kétszer annyiba kerültek a dolgok, mint a szegényesebb, északi részen. Napközben kigondoltuk, hogy utolsó teljes napunkon elmegyünk közösen egy fakultatív kirándulásra, La Gomera sziget, illetve a delfin és bálnanéző túra közül végül utóbbit választottuk.

Hetedik nap

Reggel 10–kor indult a túránk Costa Adeje kikötőjéből, egy busz vett fel minket nem messze az apartmanunktól, és szállított a helyszínre. A fakultatív kirándulásunk ára 27 euróba került, tartalmazta a három órás hajózást az óceánon, a transzfert, teljes ellátást italokból, illetve egy ebédet csirkés paella formájában. A kirándulás izgalmas volt, bár többen rosszul lettek, valószínűleg a hullámoknak köszönhetően. A hajóút során bálnákkal találkoztunk, és közvetlen közelről is megtekinthettük őket. Lehetőség volt fürdésre is, bár a szél erősen fújt, sokan belemerészkedtek az ott kb. 100-150 méter mély óceánba. Miután visszaérkeztünk Los Cristianosba, úgy döntöttünk, hogy utolsó délutánunkat a hozzánk közeli, megszokott strandon töltjük. Iszogattunk a parton, játszogattunk az óceánban, kiválóan telt el ez a délután is. Utolsó esténken a vacsoránkat egy drágább helyen fogyasztottuk el, nem bántuk meg, isteni volt.

Nyolcadik nap

Korán keltünk, mivel a többieknek már 9 után indult haza a repülőjük, méghozzá Tenerife északi repteréről. Kivittük őket, majd még La Laguna volt betervezve, ami az UNESCO világörökség része. Fáradtság miatt viszont végül úgy határoztunk, hogy inkább visszamegyünk szokott helyünkre, még inkább a parton pihenjük ki fáradalmainkat. Ezen a napon még elfogyasztottuk egy utolsó ebédet egy olasz étteremben, elkészülődtünk, és délután mi is elindultunk Tenerife déli reptere felé, hogy leadjuk az autót, és búcsút mondjunk a szigetnek. Gépünk este 9-kor indult, majd egy fél órás késéssel, hajnali 2 körül szálltunk le Nantesben.

Kilencedik és tizedik nap

Franciaországban tudni kell, hogy nagyon drágák a szállások, így úgy döntöttünk, hogy ezt az éjjelt kibírjuk a reptéren valahogy, majd délután amikor elfoglaljuk a szállásunkat, alszunk egyet. Szerencsénk volt, mivel a reptéren van egy olyan hely, ahol lehet aludni egy szobában. Kaptunk szőnyeget, amire rá lehetett feküdni, nem volt a legkényelmesebb, de jobb, mintha emberek között kellett volna a székeken. Fél 9-ig aludtunk félálomban, majd a reptéri busszal (1,60 euró) bementünk a városközpontba. Nagy nehézségek árán megtaláltuk a szállásunkat (Appart City Confort Nantes – 42 euró a szoba két főre), de sajnos a szobát csak délután 3-kor lehetett elfoglalni. Leadtuk a dolgainkat, és elindultunk felfedezni a várost. Megnéztük a Ducal kastélyt, a Bretagne tornyot, amiből szép kilátás nyílik a városra, Bretagne legnagyobb templomát – a Szent Péter és Pál Katedrálist, a legszebb parkot – Jardin de Plantest, és nem utolsó sorban, a nantesi mechanikus, mozgó elefántot. Este lepihentünk, másnap reggel pedig elindultunk hazafele. Bécsbe végül a déli órákban érkeztünk.

Összegzés

Felejthetetlen élményekkel gazdagodtunk utunk során, életünk egyik meghatározó kirándulása volt. Meglehetősen olcsón sikerült kihoznunk ezt a 10 napot, mindent saját szervezésben. Tenerife gyönyörű, hamarosan visszatérünk. Ajánlom a szigetet  mindenkinek, ezt látni kell!

Szerző: Merva Bálint