A monastiri Habib Bourguiba nemzetközi repülőtér bár elég kicsi és ütött-kopott, datolyapálmákkal fogadott 31 celsius fokban. Október derekán járunk. Utószezon. A legelső benyomás pozitív, kedvesek az emberek, imádják a gyerekeket. Sietett is gyorsan a magyarázattal az idegenvezetőnk, aki kikísért a parkolóba. Látta, hogy nem tudunk mit kezdeni a helyzettel: a biztonsági személyzetből valaki az utunkat állta és játszani kezdett a nagyobbik lányunkkal.

Úton Port El Kantaoui felé

A szállásunk Port el Kantaouiban várt ránk, de ahhoz át kellett kelnünk Monastir és Sousse városain. Nem több mint 30 km a táv, a kora délutáni forgalomban azonban majdnem egy óra. Az autóbusz ablakain át figyeltük a szemünk előtt elsuhanó helyiek hétköznapjait. Kicsit visszás a látvány, emlékeztet Egyiptomra. Éles határvonal bontakozik ki a turistáknak kialakított szállodaláncok, illetve a tunéziai átlagemberek házai között. Csak egy széles út választja el a kettőt, illetve varrja szorosra. Ilyen szélsőségekből azonban nincs hiány az országban, leginkább két társadalmi rétegre oszlik a lakosság: a nagyon gazdagokra és a minimálbéren tengődő pórnépre. Ez természetesen az utcák arculatán is megmutatkozik.

Elhagyatott vagy félig felépített házak és nagyobb épületek tarkítják az összképet. A szegénység árnyalatai mindenhol nyomonkövethetőek. A lakóházak egyébként fehérek vagy világos színűek, magas fallal körülvéve, egy-egy pálmafa belső udvarról árulkodik. Régi, poros autók állnak a kapuk előtt. A legtöbb mellékutcában földút szalad és hömpölyög a szemét. A tömbházak között elcsípett pásztor és kecskenyáj már-már szürreálisnak tűnik. Mindennek ellenére, ennek a városi tájnak is megvan a maga varázsa és szépsége.

A házak ablakainak gazdag díszítése és színezése, az ablakrácsok és redők motivumai, az élénk színekben pompázó, kétfele nyíló kapuk és bejárati ajtók gazdag kulturális örökségről mesélnek.

Ám az afrikai fényárban szikrázó derűs homlokzatok nem láthatják a mediterrán tengert, eltakarják a kilátást a modern és szépen karbantartott, csillogó-villogó szállodaépületek.

10 ok, ami miatt látnod kell Tunéziát! >>

Szállástipp Port el Kantaoui turisztikai központban

Port el Kantaoui Tunézia egy viszonylag új turisztikai központja, 1979-ben építették egy mesterséges kikötő körül. Modern épületek jellemzik, autentikus külsővel. A hanyományos tunéziai házakat és az azokat elválasztó keskeny utcácskákat voltak hivatottak mímelni, ám a kritikusok szerint csak egy másolat, mely lelketlen és vérszegény. A városkának egyébként van egy erőteljes európai beütése is, a mediterrán vidék görög halászfalucskáira emlékeztet, nagyon tiszta és rendezett. Port el Kantaoui azonban egyébről is híres, 2015-ben itt volt az a terrormerénylet, amelyben közel negyvenen haltak meg, és nagyjából mind turisták. Az eset óta rengeteget javult a közbiztonság. Hozzánk nagyon közel, csak egy tengerparti sétára volt a kikötő.

Szállásunknak a Concorde Green Park Palacet választottuk, mely egy hatalmas, ötcsillagos, all inclusive, gyerekbarát szálloda. Rengeteg negatív vélemény volt róla az interneten, ez természetesen az értékelését is rendesen aláásta. Mi mégis ezt választottuk és megnyugtató volt látni, hogy ezeknek a véleményeknek a fele sem igaz.

Nyilván, európai mércével csak egy erős négyes, de a szálloda teljesen rendben volt, választékos és ízekben gazdag konyhával, kedves és segítőkész személyzettel, rendezett, tiszta udvarral és szobákkal, a környéken található legnagyobb kültéri medencével és karnyújtásnyira lévő tengerparttal. Nem mindent szabad elhinni a véleményezőknek, ezt mi már nagyon sokszor tapasztaltuk.

Egy kis alkudozás és felár ellenében pedig, a standard szobánkat upgradeeltük, így végül egy kétszobás apartmanba szállhattunk meg, két terasszal, udvarra és tengerpartra néző kilátással. Tudtunk babaágyat is igényelni.

Egy jó tipp: ha kisgyerekkel érkezünk, érdemes elegendő pelenkát pakolni a teljes utazásra.

Plusz költségnek számít viszont a városi adó (city tax), amit ebben a szállodában kötelesek vagyunk kifizetni. Az utazási csomag ára ezt azért nem tartalmazza, mert a hotelek ezzel az összeggel külön kell elszámoljanak a hatóságok felé.

Utazás, pénzváltás, hasznos tudnivalók

Bár többnyire kedvező volt az időjárás, egy-két felhős nap mégiscsak becsúszott ittlétünk során. Ezeken a napokon meglátogattuk a közelben lévő városokat.

Tunézia hivatalos pénzneme a tunéziai dínár. Igaz, euróval is lehet boldogulni bárhol, mégis érdemesebb átváltani (1 euró = 3,40 dínár). Mi a hotel recepcióján váltottunk, azt azonban jó tudni, hogy hétvégenként a bankok zárva vannak és ilyenkor a hotelek sem tartanak vissza sok pénzt. Ezt azt jelenti, hogy hétvégén a hotelekben sem nagyon tudunk váltani. A piacnegyedekben valutával vásárolni pedig elég rizikós, nagyon sokan igen szabadon kezelik az átszámítást, az árfolyammal nyilván nem fog egyezni és könnyen ráfizethetünk.

Ami viszont nagyon meglepő volt a számomra, hogy városok között taxival utazni aránylag olcsó és teljesen biztonságos. Mi is így fedeztük fel a közelben lévő Sousset és Monastirt. Ami ezzel kapcsolatosan még pozitívum, hogy a sofőrök vagy visszajöttek utánunk, vagy pedig megvártak a helyszínen, így nem kellett a visszaútra más taxist keresni. Az árat pedig ajánlott indulás előtt leszögezni. Mielőtt Sousseba érkeztünk, sofőrünk adott egy jó tanácsot: séta közben mindig fordítsuk le a hoteltől kapott karszalagot, mert a szemfüles helyiek hamar kiszúrják és minden lehetséges úton-módon pénzt akarnak tőlünk kicsalni.

Városnézés és kalandok Sousse városában

Az eredetileg főniciaiak által alapított Sousse mindössze 10 km-re található Port el Kantaouitól (taxival oda-vissza 50 dínár=15 euró) és a harmadik legnagyobb város az országban. Amellett, hogy Tunézia híres turistacélpontja, egy eredeti,  kendőzetlen óvárossal rendelkezik, melyet még nem fertőzött meg teljes mértékben a turistaorientáltság és a meztelen valóságot tárja elénk. A városkapujával tengerre néző medina, Sousse szívében található, helyiektől nyüzsgő, piaci árusoktól hangos utcácskák erezik be a szorosan egymásra épülő, tipikus tunéziai házakat és épületeket. Ezek az utcák szemetesek, porosak, zsúfoltak és szagosak, mégis van mindennek egy autentikus bája, hisz egy valós képet ad, nem pedig egy mesterkélt, turistáknak kialakított irreális világot.

Irány a piactér!

Legelőször a piacteret látogattunk meg, mely az erődszerű mecsetet öleli félkörösen. A souk világa minden arab vagy török országban elvarázsol, úgyhogy ez nem volt másképp Sousseban sem. Fűszereket (Harissa – tipikus észak-afrikai fűszer, többnyire chilli paprikák keverékét tartalmazza, egyéb alkotóelemek mellett) és kerámiát vásároltunk itt. Akár macskát is hozhattunk volna haza, mert az egyik pálmafa 1-2 négyzetméternyi árnyékában körülbelül húsz macska sziesztázott egymás hegyén-hátán. Alkudozni természetesen kötelező.

Grande Mosquée de Sousse

Az erődszerű nagymecset (Grande Mosquée de Sousse), mely a város egyik legrégibb épülete (i. sz. 9 század),  teljesen eltér a mecsetekről kialakított képünktől. Magas falak veszik körül, belső udvara teljesen elzárt a külvilágtól, a belső udvaron árkádsor szalad végig a falak mentén. Innen nyílik az imaterem és ami nagyon meglepő, hogy minaretet sosem építettek hozzá, imára a hívőket mindig a szomszédban található Ribat (kolostorerőd) tornyából hívták. A kolostorerődben a katona-szerzetesek cellái nyílnak, de az épület legérdekesebb része a torony, amelynek kilátójába csigalépcsőn kapaszkodtunk fel, itt madártávlatból látható az egész város.

Ahol mi nem jártunk, de bizonyára érdemes lett volna meglátogatni, az a Kasbah, mely egy palotaépület és múzeumként funkcionál. Ez Tunézia egyik legjelentősebb múzeuma, ahol látványos mozaiktáblákat lehet megcsodálni, valamint a Dar Essid múzeum, egy arisztokrata család palotaépülete, melyben a 18-19. századi Sousse elevenedik meg.

Mit tartogat a látogatóknak Monastir?

Sousse városával ellentétben, Monastir már veszít eredeti bájából, viszont itt olyan élményekkel gazdagodhattunk, amelyekkel Sousseban egyáltalán nem, vagy csak részben. A város 30 km-re található Port el Kantaouitól, maximum 1 óra, ha nem túl nagy a káosz a forgalomban, taxival oda-vissza 170 dínár=50 euró. Közvetlenül a tenger partján emelkedik magas sárgás-barnás falaival a Ribat, mely sokkal nagyobb méreteket ölt és szövevényesebb a Sousseban található kisöccsénél. Labirintusszerű erődkomplexum, rengeteg lépcsővel és kilátóval. A toronyból itt is nagyon szépen látszik a város. A medinához tartozik továbbá egy hatalmas tér és innen indul egy széles sétány Habib Bourguiba mauzóleumához, mely mélyen a helyi temető szívében található.

A kupolás, kéttornyú mauzóleum igazi ékköve Monastirnak, Habib Bourguiba családjának emelték és többek között ő is itt nyugszik. 1957-ben választották elnökké, hozzájárult Tunézia felszabadításához a francia protektorátus alól. A nemzet atyjának is nevezik, szelíd diktatúrát tartott fenn. Bár számos reformot vezetett be a nők egyenjogúsága, az oktatás és az egészségügy terén, gazdasági virágzást azonban nem sikerült produkálnia. A központi tér másik oldalán, szemben a Ribattal található a városi nagymecset. Sajnos ide csak hithű muzulmánok térhetnek be, így éppen hogy csak bekukkanthattunk belső udvarára.

A mögötte elterülő piactér azonban tartogatott meglepetéseket, és annak ellenére, hogy sokkal turistaközpontúbb, úgy éreztem, hogy még így is van varázsa. Ezen alkalommal szőnyegekre vadásztunk. Találtunk is egy kézműves szőnyegkereskedést, ahol a bácsi egy régi szövőgépen éppen egy remekműn dolgozott. Csakhamar bevezetett a bolt berkeibe és pillanatok alatt egy hátsó teremben találtuk magunkat, ahol sorra mutogatta a szőnyegeket. Hosszas válogatás után mi is rábukkantunk két csodaszép, kézzel szőtt gyapjúszőnyegre.

Tunézia tengerpartja

Tunézia tengerpartja nem kínál látványban lélegzetelállítót és természetesen össze sem hasonlítható a görög szigetvilág és a török riviéra festői szépségével. Ennek ellenére, a víz itt is tiszta, kevés természetes szennyeződéssel, októberhez képest pedig kellemesen meleg volt. A homok minősége nagyon jó, szinte már hintőpor tapintású. A hotel udvarától karnyújtásnyira volt a privát part, órákat tudtunk itt eltölteni, töltődve napsugarakkal.

Szöveg és fotók: Ladó Csaba