Mindig meglepődök, amikor nagyon fiatal utazók mesélik a különlegesebbnél különlegesebb utazási történeteiket. Ma a hostelben találkoztam egy 18 éves francia lánnyal, aki már 3 kontinensen is megfordult, most pedig Balira indul teljesen egyedül.

Sokan már kisgyerekkel is nekivágnak a nagyvilágnak, mint ahogy az előző tasmaniai hostom is tette. Vannak, akik pedig olyan helyekre is elviszik a gyerekeiket, ahova sokan gyerek nélkül se mennének el. Ezt a francia lányt 2 éve a szülei magukkal vitték egy indiai utazásra, ami egy kicsit meghökkentő, de egyben különleges élményt nyújtott számára. A szülei utazás iránti rajongása viszont rá is ráragadt, ezért jelentkezett az új-zélandi working holiday vízumra. Új-Zélandot szinte már keresztül-kasul bejárta, ezért úgy döntött, hogy egy melbourne-i átszállással tesz egy kis utazást és ellátogat Balira teljesen egyedül.

Nyugat-Európában teljesen elfogadott és gyakori jelenség, hogy a 18 éves fiatalok egy kis szünetet tartanak mielőtt elkezdenék a felsőoktatási tanulmányaikat. Sokan úgy gondolják, hogy nem teljesen biztosak abban, hogy már eldöntötték melyik szakra mennének továbbtanulni, ezért előtte még egy kicsit világot akarnak látni, szélesítik a látókörüket, majd ezekkel a tapasztalatokkal választanak egyetemet.

Pont ugyanebben a helyzetben járt az a három német fiatal is, akikkel Tasmaniában utaztam. Ezen felül az egyikőjüknek középiskolai tanulmányai alatt lehetősége nyílt egy évet cserediákként eltölteni az USA-ban, de szülei Kínába és Dél-Afrikába is elvitték már utazni. Ekkor pedig 19 évesen egy világkörüli utazáson vett részt szintén teljesen egyedül. Lehet, hogy végül pár évvel később kerülnek ki a nagybetűs életbe, de az biztos, hogy akkora már rengeteg élettapasztalat lesz a hátuk mögött.