2021-ben elindultam Mexikóba egy 10 kg-os hátizsákkal, az eredeti terv szerint egy hónapra de végül négy lett belőle!

Mialatt kint voltam sokan megkérdezték, miért Mexikó?

Bevallom, sose volt a bakancslistám tetején de akkor és jelenleg is Mexikó az egyik olyan ország amely semmi korlátozást nem vezetett be a külföldiek beutazásával kapcsolatosan. Az egyetlen dolog amire szükséged van a belépéshez az útleveled és egy egészségügyi kérdőív kitöltése, melyet online is meg lehet csinálni (sőt, 6 teljes hónapot tölthetsz Mexikóban vizum nélkül).

Bár Mexikóban is súlyos gondok vannak a járvány miatt a kormány mégis úgy döntött, nem zárja le az egész országot. Mexikó jelentős intézkedéseket tett a vírus terjedésével szemben, elsősorban besorolta az államokat különböző kategóriákba a fertőzöttek számától függően. Jelenleg 4 zöld színű állam van, 13 sárga és 15 narancssárga.

Nem ez volt az első interkontinentális utazásom, de ez volt az első alkalom, hogy spontán, 2 héttel az indulás előtt vettem meg a repjegyet. A döntés után első dolgom volt utána nézni az alapinfóknak és tippeknek Mexikóval kapcsolatban.

Hasznos tippek és tudnivalók (saját tapasztalatból is merítve)

Nyelv

Bár a turizmus az egyik legfontosabb szektor Mexikóban, az emberek nagy része nem beszél angolul, legyen az étterembe vagy hostelbe dolgozó (helyette nagyon kedvesek és segítőkészek). Amennyiben nem beszélsz spanyolul tölts le egy jól működő offline szótárat és legalább tanuld meg a számokat 100-ig!

Pénz

A helyi valuta a mexikói peso (1 MXN=15 FT). Ez nem az az ország ahol könnyen tudsz kártyával fizetni,szóval érdemes felkészülni készpénz ügyileg. Én Revolut kártyával szoktam utazni, bár a kp. felvétel itt nem ingyenes, már kitapasztaltam hol a legalacsonyabb a felvételi díj (Banco Azteca, Santander). Az én kártyámmal kerültem a BBVA, HSBC, Scotia Bank automatáit. Ahol elfogadnak kártyát ott is sokszor 5%-os kommissziót rátesznek még.

Időjárás

Óriásiak az eltérések az országon belül: a Yucatán-félszigetnek tropikus a klímája. Esős időszak: június-október; friss időszak: november-február;száraz/meleg időszak:március-május (akár 40 fokok).

SIM kártya

Megkönnyíti a közlekedést ha van GPS-ed (főleg ha autóval vagy), a helyi OXXO boltokban lehet venni Telcel kártyát (30 MXN) és feltölteni amennyivel akarod (200 MXN nekem elég volt 1 hónapra).

Tömegközelekdés

Nagyon egyszerű az országon belül mozogni, de sok időbe telhet. A 3 leghasználtabb közlekedési eszköz a következő:

• ADO/OCC távolsági busz: www.ado.com.mx  –megbízható, de drága.
• taxi: városon belül nagyon olcsó (40-80 MXN,várostól függően), de mindig előre meg kell kérdezni az árat és nyugodtan lehet vagy kell is alkudni.
• colectivo/combi: ez a leghasználtabb a helyiek és turisták által is. Ezek igazából kisbuszok, hosszú távon is közlekednek. A pozitívum, hogy nagyon olcsók, a negatívum, hogy nincsenek menetrendek se megállók szóval nehéz előre tervezni:  akkor indul, amikor megtelik. Ennek ellenére én is ezt használtam a legtöbbet.

Autóbérlés

Nincs szükség nemzetközi jogosítványra, magyar jogsi plusz útlevél elég. Mi nem foglaltunk előre hanem személyesen utána néztünk a lehetőségeknek (árakról később).

Távolságok

Ha kilométerben nem is tűnnek soknak, időben bizony azok. Ne hagyjátok magatokat becsapni! Az út minősége, a temérdek sok kamion vagy lassú jármű és legfőképpen a millió fekvőrendőr a falvakban nagyon lelassítja az utazást, legyen az saját autóval vagy tömegközlekedéssel.

Biztosítás

Jelenleg sok otthoni cég nem is kínál semmilyen utasbiztosítást, amelyik igen, az meg nem vállal felelősséget covidos megbetegedések esetén. (szerk. – van néhány ilyen magyar is) De nem kell aggódni, számos nemzetközi cég csomagja kiterjed  covidos esetekre is (Safety Wing, World Nomads, Insured Nomads ecc.).

Oltás

Nincs előírva kötelező oltás, ami ajánlott a konzuli oldal szerint: Hepatitis A és B, Tífusz, Veszettség, Malária.

Poggyász

Akár 2 hetes vakációra mész, akár több hónapos backpackingre, nem érdemes nagy táskával, kerekes bőrönddel meg főleg, elindulni. Egy heti ruhamennyiség úgy-ahogy elégnek tűnik, pár száz forintért lehet mosni a helyi mosodákban.

Étkezés

Mint minden európai városban, itt is érdemes a fő utcák puccos és turistáknak szánt éttermeit és bárjait elkerülni. Én kimondottan kerestem a helyi, lokális lehetőségeket, legyen az piacon vagy utcán. Ne féljetek a street food-tól, a kis helyi étkezdéktől, ezeknél autentikusabbat úgyse fogtok találni.

Víz

A csapvíz alapvetően nem iható sehol; a hostelek/hotelekben azért általában található valamilyen fogyasztható ivóvíz.

Naptej

Ha nem is tudtok otthonról hozni, érdemes venni, mert nagyon erős az UV sugárzás, főleg a száraz szezonban. Persze néhány természeti látványosságnál (cenoték, lagúnák) tiltva van krémek használata, hogy ne szennyezzük a vizet.

Borravaló

A vendéglátósok nagy része minimálbéren van, vagyis a borravalóból élnek, szóval minimum hagyjunk nekik 10%-ot.

Érdekességek

1. Mexikón belül is jelentősen változnak az időzónák, az utazások tervezésénél érdemes erre is figyelni.
2. Elég durván vezetnek a helyiek, nem állnak meg a gyalogosoknak még akkor se ha zebra van (erre nagyon vigyázzatok mert nekem sokszor pár centin múlt).
3. Bár a spanyol a hivatalos nyelv, sok régióban nem ez az elsődleges. A spanyolon kívül 68 másik nyelvet fogadott el a kormány, ebből 63 őshonos. Egy 2003-as törvény engedélyezte ezek hivatalos használatát: lehet tehát ügyeket intézni, dokumentumokat kikérni, illetve az iskolában ezen a nyelven is tanulni. Ilyen a Tzeltal, Tzotzil, Huasteco vagy a Maja nyelv több változata (Yucatec Maya, Lacandon Maya ecc.).
4. Azt eddig is tudtam, hogy a mexikói ételek pikánsak, viszont még engem is sokkolt, hogy a friss gyümölcsre is csípős chili szószt raknak, néha még sót is. Ugyanez a popcornra és chipsekre is igaz, de ez talán nem olyan rendkívüli.
5. Vasárnaponként 17 óra után az éttermekben, étkezdékben ne is próbáljátok alkoholt venni, mert nem adhatnak ki. Ez régiónként változhat, de délen így volt. Helyette igyatok inkább friss, gyümölcsös vizet (agua de fruta), a legjobb szerintem az ananászos (agua de piña).
6. A legtöbb helyen nem lehet a WC-be dobni a WC papírt, csak a mellette lévő kukába.
7. Minden nagyobb városban érdemes felkeresni a street art helyeket, mert esetenként minőségi festményeket találhatunk (Cancún, Playa del Carmen, Tulum, Bacalar, ecc.).

De ezek után vágjunk is bele az igazi utazásba! Mexikó elsődleges és leghíresebb része a Yucatán-félsziget, melyhez hozzátartozik Yucatán, Quintana Roo és Campeche állam. Mivel először voltam Mexikóba én is ezeket a területeket fedeztem fel először!

10 nap a Yucatán-félszigeten

Mexikóvárosból lerepültem Cancúnba a helyi fapados járattal (kb. 600 MXN volt az ára) ahol találkoztam az egyik barátnőmmel. Mivel ketten utaztunk, a kocsi bérlés mellett döntöttünk. Végül Playa del Carmen-be béreltünk egy kis piros Chevrolet Beat-et (Price Rent a Car), 9 napra volt 6300 MXN (plusz a visszakapott deposit: 4000 MXN).

A 10 nap alatt a következő kört tettük meg: Playa del Carmen (3 éjszaka) – Tulum (3 éjszaka) – Bacalar (1 éjszaka) – Mérida (2 éjszaka) – Rio Lagartos (1 éjszaka) – Playa del Carmen

De miről is híres a Yucatán Peninsula?

Sokatoknak először Cancún juthat eszébe a resortjaival és karibi tengerpartjaival. Na, mi pont ezeket a részeket akartuk elkerülni és kicsit jobban belemerülni a mexikói kultúrába, történelembe és természetbe. Alig vártuk, hogy minél többet láthassunk a félsziget kincseiből: a Maja romok és romvárosok, a gyarmati múltat idéző csodálatos kisvárosok és persze nem maradtak ki a fehér homokos türkizkék tengerpartok sem. De a terület vitathatatlan  különlegességei a cenoték voltak.

Playa del Carmen és környéke

1) Bár ez is tengerparti turista városnak számít, nagyon jó a hangulata. Amint kicsit kilépsz a központi részből, szembe találod magad az igazi Mexikóval. Tömegközlekedéssel és autóval is könnyen (de nem gyorsan) meg lehet közelíteni a sok látnivalót a környéken, és persze, ha már meguntad a sok gyönyörű tengerpartot, ideje ellátogatni pár cenotéhoz.

Mi is az a cenote pontosan?

A cenote szó a maja “dzonot” szóból származik, amelynek “kút” a jelentése. A Yucatán-félsziget karsztos, porózus mészkőből áll, melyet az esővíz sok helyen átmosott, kilyukasztott. Ahol barlangok alakultak ki, a mészkőlemez sokszor beszakadt, és így láthatóvá vált ezen természetes és mélységes kutak gyönyörű zöld és kék vize. A maja kultúrában a cenotek szent helyeknek számítottak, az alvilágba való átjáróknak is tartották, s mivel bőséges vízellátást biztosítottak, ezek köré építették városaikat is. Minimum 6000 cenote található a félsziget területén szóval látványukba akaratlanul is belefutunk.

Az első napon Valladolid városa felé indultunk cenote vadászatra. A leggyorsabb utat választottuk, fizetős autópályán mentünk, mely nem is volt túl olcsó (kb. 300 MXN), és persze részünk volt az első rendőri ellenőrzésben. Mexikóban nem ritka a rendőrök látványa, minden város határán csoportosan állnak vagy az autóutak különböző pontjain. Egy ilyen ponton állítottak meg minket is. Félelmemet leküzdve, a legkedvesebb énemet (bruhaha) és a legjobb spanyolomat elővéve elkezdtem beszélni, sőt – bátorság ne hagyj el, de azért ne kövessétek példámat – viccelődni velük. Átnézték rendesen az összes táskánkat, minden kis szütyőt, majd nekünk szegezték a kérdést, hogy van-e nálunk drog? Nyilván nem volt de ezek után bármikor megállítottak minket, egyből közöltem velük, hogy “mi nem vagyunk rossz emberek, nincs nálunk semmilyen drog” és ezzel valahogy mindig  sikerült megtörni a jeget!

Az első cenote amit meglátogattunk a Cenote Suytun volt. Ennél jobbat nem is választhattunk volna életünk első cenotejaként! Elindultunk lefelé a meredek lépcsőkön, és ami pár perc múlva a szemünk elé tárult, az európai vagy magyar szemnek hihetetlen látvány volt! Egy óriási, sötét és türkizkék medencével találtuk magunkat szembe, a falakon és a plafonon végig cseppkövek és sztalagmitok lógtak. Ezen barlang típusú cenotéknak csupán egy kis lyuk van a tetején, ahonnan árad be a fény. Ha látvány nem lenne elég, mentőmellényben a vízbe is bemehetsz és úszhatsz, lebeghetsz, amennyit csak akarsz. Bár a víz kimondottan hideg, az élmény teljesen feledteti veled ezt az apróságot.

Ezután folytattuk utunkat a Cenote Zaci felé, mely Valladolid városán belül található. Ez egy teljesen más típusú cenote, nem annyira mély és a medence 3/4-e a szabad ég alatt van. A sok fürdés után beiktattunk egy kis városnézést és ebédet Valladolidban. Nem egy nagy város, de talán pont ezért maradhatott meg számos épülete ilyen jó állapotban, melyek minden színben pompáznak, katedrálisa is nagyon impozáns. Érdemes a centrumban sétálgatni és útközben bekapni egypár taco-t.

Délutánra hagytunk még egy cenotét, ami a Hacienda San Lorenzo területén található, a Cenote Oxman. Kihagyhatatlan! Itt egy harmadik fajta cenotéba futottunk bele: ez is nagyon mélyen fekszik, de a Suytunnal ellentétben a medence felett nem csupán egy lyuk van, hanem az egész nyitott. Ami feledhetetlenné teszi, az a fák látványa, melyek ugyan felül növekszenek, de a gyökereik teljesen láthatóak alulról is, ahogy leereszkednek egészen a vízig. Miközben a vízben vagy, és lebegés közben megérinted a gyökereket, s felfelé bámulva, látod a fákat, gyökereiket és az eget, csak arra tudsz gondolni, hogy mennyire fantasztikus a természet.

A környéken a következő cenoték ajánlottak még: Cenote Samulá, Cenote X-Kekén, Cenote Ch’ oojaj

Belépők (az árak folyamatosan változnak):

• Cenote Suytun:120 MXN
• Cenote Zaci: 30 MXN (60 MXN mentőmellénnyel)
• Cenote Oxman:150 MXN

 

2) A második napot kicsit nyugodtabban töltöttük. Kis strandolással kezdtünk, nagyon ajánlották a Punta Esmeralda szabadstrandot. Gyönyörű a vize, sok árnyékot adó pálmafával körülvéve. Ennél többre nem is vágyhat az ember! Délután azért még megnéztük a Cenote Cristalino-t is, mely egy teljesen nyitott cenote, szuperül lehet benne úszni, kis csatornákat felfedezni, és akár ugrálni is lehet a vízbe. Itt simán el tudtunk volna tölteni több órát is, ha nem szakad ránk az ég.

• Belépő – Cenote Cristalino:150 MXN
• Étterem ajánlások Playa: El Fogon, Loncheria Doña Mary
• Szállás (low-budget): Beer Hostel by Mala Vecindad

3) A harmadik reggelen elindultunk Tulum felé, de útközben megálltunk a híres Akumal Beach-nél, amely a csodálatos partja és pálmafái mellett a tengeri teknősökről híres. A strandbelépőt kifizetve helyben béreltünk úszószemüveget és pipát, annak reményében, hogy kicsit beúszva láthatunk óriás teknősöket. Kissé szkeptikus voltam, egyáltalán nem számítottam arra, hogy már az első 5 percben sikerül “összefutnom” egy óriási teknőssel, sőt, még szemeztem is vele (amúgy elég félelmetes volt mert valóban óriási állatok). A fél óra alatt, amit a vízben töltöttem 10 másik teknőssel találkoztam, különböző méretűekkel, számtalan rájával és minden fajta fura hallal. Úgy mentem ki a vízből, hogy teljes extázisban voltam… Életem egyik felejthetetlen élménye volt!

Érdemes tehát befizetni a strandra, de nem éri meg a teknős-nézős hajókázásokra költeni, melyeket lépten-nyomon próbáltak ránksózni a helyiek.

Belépők

• Akumal Beach: 150 MXN
• Úszószemüveg és pipa bérlés: 200 MXN

Tulum és környéke

4) Tulumnak óriási a hype-ja, de szerintem eltúlzott a felhajtás körülötte. Évekkel ezelőtt még egy kis kedves, hippie városnak számított, de mára egy túlárazott, fake hippie/hipster várossá vált. Őszintén nem értem, miért vannak ennyire oda érte az emberek, ma már nem is hasonlít egy mexikói városra, hacsak nem mész ki a külső zónákba, inkább olyan mintha valami posh amerikai városba csöppennél… Persze, ha a város nem is nagy szám, a tengerpartnak és környékének megtekintését azért nem szabad kihagyni.

Az első nap biciklire pattantunk. Ennél jobb közlekedési eszköz nincs is a városban, bérlése kb. 100 MXN/nap. Először Tulum romvárosához kerekeztünk, amely abban különbözik a többi maja várostól, hogy teljesen a tengerparton épült. Bár a romok nem annyira grandiózusak, a kilátás róluk a tengerre valóban lélegzetelállító.

Tulum városa két részre osztható fel: a centrum és a tengerparti/resort rész (zona hotelera). Bár a centrumba nem sok látnivaló van a gyönyörű street art-on kívül, ha nem akarjuk minden pénzünket ételre költeni itt érdemes enni, ha nem is beülve hanem az utcai standoknál állva! A hotel zónán érdemes egyszer végigbiciklizni mert nagyon sok érdekes épületet és designt láthatunk errefelé és nem utolsó sorban itt található Daniel Popper híres szobra, a “Ven a la Luz”. A 10 méter magas szobor elkészítésére az első “Art with Me” esemény (Tulum, 2018) alkalmából kérték fel Poppert. Az alkotás érdekesen mutat rá önmagunk és a természet mély és megbonthatatlan egységére, és hívja fel egyben a figyelmet környezetünk és Tulum törékeny ökoszisztémájára. Mondanom se kell, hogy a mai influencer világban minimum fél órás sort kell kiállni, hogy rendesen lefotózkodhass ezzel a remekművel és már fizetni is kell valamennyit érte (ezt azért tudom mert drága barátnőm beállt a sorba és én közben várhattam rá, a porban ülve, napszúrással).

Belépő

• Zona Arqueológica de Tulum: 80 MXN

5) A napszúrást kiheverve, újult erővel indultunk neki a Reserva de Sian Ka’an-nak. Ez az egyik legnagyobb rezervátum a félszigeten, a területe 2797 km². Több bejárata van, mi az Archeological Zone of Muyil felől mentünk be, mivel ezt is meg akartuk látogatni! Bár nem számít egy híres és nagy központnak, itt láttunk először igazi piramist (sajnos nem lehetett rá felmászni). Az épületmaradványok közötti ösvényeken sétálva, a park határán egy fából szuperül kiépített úton besétáltunk a dzsungelbe is. Ez már a Sian Ka’an területéhez tartozik. A csapás elvezetett minket az első lagunáig, (ahol be lehet fizetni egy csoportos hajókázásra ha akartok), útközben táblák informáltak minket a fa fajtákról és egy kilátóra (el Mirador de Sian Ka’an) is fel lehet mászni, melyet konkrétan a Szentlélek tart össze (de a kilátás bámulatos).

Bár a túrázástól a hajókázásig rengeteg lehetőség kínálkozik a parkban, mivel a hőmérséklet a 35 fok felé közelített, megelégedtünk azzal, hogy (föntről) éppen csak bepillantottunk a természetvédelmi területbe és inkább a Laguna de Kaan Luum gyönyörű tiszta és friss vizébe menekültünk.

Tulum környékén még számos tengerpart van (Playa de Santa Fe, Playa Paraíso stb.),cenotek (Cenote dos Ojos, Gran Cenote, Cenote Carwash, Cenote Zacil-Ha stb) és a Cobá Ruins is sokak által látogatott.

Belépők

•  Zona Arqueológica de Muyil: 50 MXN
• Reserva de la Biosfera Sian Ka’an: 50 MXN
• Laguna de Kaan Luum: 150 MXN
• Cenotek:150-200 MXN körül ingadoznak

6) A hatodik napon “nagyobb” útra indultunk, mindössze 220 kilométerre, de az említett rossz útviszonyok és a sebességkorlátozások miatt ez már rendkívüli vállalkozásnak tűnt. Félúton Felipe Carillo Puerto városában megálltunk ebédelni. Menet közben számos kis falun “száguldottunk” volna keresztül, ha a több száz fekvő rendőr nem kényszerített volna lépésben haladásra minket és ekkor tudatosult bennünk a mexikói valóság: tető nélküli kajibák az út szélén, ruhamosás a helyi patakokba, kóbor kutyák rajai az utcákon, az út mentén álló emberek (nagyja fiatal vagy gyerek) akik próbálnak eladni bármit amijük van.

Egy alkalommal lassítanom kellett egy bukkanó miatt, és egyből kisebb tömeg kezdett közeledni az autó felé. Jött is egy kis pánik, hogy nehogy itt lefulladjak de közben nehogy elüssek bárkit… Bevallom, ezeknél a kis faluknál nem mertünk megállni, viszont Felipe Carillo Puerto nagy városnak számít így nem féltünk egy kis szünetet tartani. Itt végre megtapasztalhattuk milyen is lehet egy nem kimondottan turista, mexikói városka élete. Való igaz, végig úgy bámultak ránk, mintha földönkívüliek lennénk, nem tapasztaltunk azonban semmi rosszindulatot az emberekben, sokan köszöntek, mosolyogtak ránk! Meglátogattuk a helyi piacot (mert nem ismersz meg egy várost anélkül, hogy megismernéd a piacát), benyomtunk pár finom quesadillat az út szélén majd folytattuk utunkat Bacalar felé.

Bacalar és környéke

7) Bacalar a város és a tó neve is egyben. A 42 kilométeres lagúna a leghosszabb a félszigeten és rikító kék vizéről híres. Arra fel kell készülni, hogy ez a szín nem mindig látható, teljesen időjárás függő. Nyilván szinte minden vízi sportra van lehetőség, a lagúnához főleg hajózni, kajakozni, sup-ozni járnak az emberek. A strandok viszont nem túl jók, időbe telt találni bármit is. Itt is számos cenote van, a Cenote Azul kivételével ezek azonban a tó részei. Amit mindenképpen ajánlok a Cenote Azul-on kívül az a Cenote Cocalitos. Ez egy rendesen kialakított strand, gyönyörű tiszta vízzel, ráadásul ősrégi sztromatolitokat találhatunk benne. Bacalar városa is megér egy sétát, Tulum után felüdülés volt ez a kis település, ahol az árak normálisak, és itt megmaradt az az igazi hippie vibe, ami hiányzott Tulumnál. Sajnos nem volt sok időnk itt mert az út a következő városig, Méridáig, még 350 km volt hátra.

Belépők

• Cenote Azul: 25 MXN
• Cenote Cocalitos: 35 MXN

Mérida és környéke

8) Nincs is jobb mint Free Walking Tour-al kezdeni egy város megismerését, így tettünk mi is. Erősen ajánlom mindenkinek, van angol nyelven is. Foglalni nem kell előre, csak időben érkezni. 1,5 milliós lakossággal Mérida a félsziget egyik legnagyobb városa, egyben Yucatán állam fővárosa is. A város különlegessége, hogy, mikor a spanyolok megérkeztek ide 1542-ben, az ősi T’hó maja város romjaira kezdtek építkezni. Emiatt számos mai épület falaiban maja emlékeket, köveket, szimbólumokat találhatunk. Mérida lakosságának 60%-a maja eredetű, ezért a városban számos helyen maja nyelvűek a kiírások (a spanyol csak utána jön).

Mérida színes épületei és spanyolos stílusa fantasztikus hangulatot áraszt, a hosszú séták mellett érdemes meglátogatni a maja múzeumot (Palacio Canton-Regional Museum of Yucatan and Mayan Culture), a Monumento a la Patriat és a művészeti galériákat, kedvencem a Nahualli House Artists volt.

Belépők

• Palacio Canton Museo: 50 MXN
• Free walking tour: tip based (kb 100 MXN/person)
• Szállás (low-budget): Nomadas Eco Hostel

9) Szerda reggel korán indultunk, mert sok megállót terveztünk. Az első Izamal, a sárga város volt, amelyet a XVI. században alapítottak és szintén egy ősi város romjaira építettek. Az egységesen sárgára (vagy minimálisan fehérre) festett házak eredetére a mai napig nincs magyarázat. Bár kis város, számos látnivalója van: a centrum és a fő tér (plusz persze a piac), a San Antonio de Padova kolostor és a Kinich Kak Moo piramis (amire kivételesen fel is lehet mászni)! A centrumba beültünk reggelizni egy étterembe és életem legrosszabb rendelése volt mert olyan ételmérgezést kaptam mint még soha (valószínűleg a sonka volt)… Szenvedtem egész nap utána, kevésbé élveztem az újabb megállókat, de azért hősiesen levezettem a maradandó 220 kilométert.

Izamal után a híres Chichén Itzá következett! Ez a maja város 500 körül épült majd a X. században a toltékok elfoglalták és meghonosították Kukulkán, a tollas kígyóisten, tiszteletét, harci szokásait és emberáldozat rítusait. Szerintük az istenek vérszomjas zsarnokok voltak, ezért kellett mindig, kegyeik megnyerése céljából, véráldozatot bemutatni nekik. A két nép kultúráját és művészetét ötvöző Chichén Itzá városa 1988 óta az UNESCO világörökség részét képezi és 2007 óta a világ 7 új csodájának egyike.

Ez a település is, mint sok másik, 3 cenote köré épült, melyekből 2 ma is fellelhető. A város 1221-ig maradt fenn, akkor a belső viszályok és háborúk okozhatták vesztét. Mire a spanyolok 1531-ben elfoglalták a várost, az őslakosok már elhagyták azt.

A terület egyik legimpozánsabb épülete az El Castillo, vagyis a Kukulkán tiszteletére 987 körül emelt piramistemplom, de ezen kívül is számos épület és emlék maradt fenn, melyek betekintést nyújtanak a maják és toltékok valamikori civilizációjának hétköznapjaiba. Érdekesség, hogy amennyiben a Kukulkán piramissal szemben tapsolsz, a visszhang egy kígyó csörgésére fog hasonlítani, – igaz, kipróbáltuk.

Mivel a terület óriási és rengeteg érdekesség található rajta, érdemes előre felkészülni a látnivalókból, mert sajnos nem sok tábla segít az eligazodásban, persze  a cél az, hogy fogadj fel idegenvezetőt. A másik nagyon zavaró faktor a temérdek árus akiket beengednek a helyre és szünet nélkül ordibálnak, sípolnak, füttyögnek, próbálván eladni mindent amit lehet!

A romvárostól pár km-re fekszik a Cenote Ik-Kil, mely típusban nagyon hasonlít az Oxmanra. Én itt csak próbáltam összeszedni magam és felkészülni a további 150 km levezetésére szóval nem tudtam kiélvezni a medencét, de állítólag csodálatos! Pár óra múlva,este 9 felé meg is érkeztünk a végső célunkhoz, Rio Lagartoshoz!

Belépők

• Chichén Itzá: 533 MXN
• Cenote Ik-Kil: 150 MXN

 

Rio Lagartos és Las Coloradas

10) Ez az utolsó állomás igazából kihagyható mert eléggé kiesik a fő útvonalakból. Amiért ide feljönnek az emberek az a Las Coloradas, vagyis a rózsaszín “tavak”. Akkor érdemes idelátogatni, amikor a legmagasabban van a nap, mert ilyenkor lesz igazán rózsaszínű a víz. Pont emiatt reggeli után volt időnk sétálni egyet a városba (nem igazán van semmi, ez egy kis halászfalu) majd strandoltunk is még egyet (Playa Cancunito). Mikor úgy éreztük eljött az idő elindultunk Las Coloradas felé (ez a város neve is).

De mitől is rózsaszín a víz?

A terület valójában egy óriási sólepárló cég kezében van, amely egész Amerika területére exportálja a sót. A tó rózsaszín tükröződése a planktonoknak, piros algáknak és vörös rákoknak köszönhető, melyek ebben a környezetben növekszenek. Régen fürödni is lehetett a vízben, de sajnos mára annyira felkapott lett a hely, hogy max. 30 percre és idegenvezetővel lehet bemenni a területre. Nekünk szerencsénk volt az idővel, nem volt eső, vagy felhős az ég, és szépen láthatóak voltak a tó színei. Az biztos viszont, hogy több napot nem lenne érdemes várakozni az ideális körülményekre.

Erre az utolsó napra nem maradt más, mint visszavezetni Playa del Carmen-be. Persze nem maradhatott ki egy újabb rendőrsztori sem, avagy hogyan fizessünk le egy rendőrt diákcsemegével? Ugyanazon az úton mentünk hazafelé, mint első nap jöttünk és megint megállítottak minket. A szokásos szövegem után a rendőr átkutatta a táskáinkat, és barátnőmnél éppen volt egy csomag megbontott diákcsemege. Én automatikusan megkérdeztem kér-e belőle, erre boldogan megköszönte és elvette az egész csomagot, zsebre vágta, majd utunkra eresztett. Igazán komikus helyzet volt, utána majd’ megszakadtunk a röhögéstől! Nem is zárhattuk volna le jobban ezt a csodálatos 10 napos roadtripet.

Belépők

• Las Coloradas: 155 MXN

Szerző: Török Lili