Ha az életem egy romantikus film lenne, akkor Kambodzsa és én lassított felvételben rohannánk egymás felé egy homokos tengerparton, annyira beleszerettem az országba. Közel egy év Kína után valószínűleg bármelyik ország megugrotta volna az ingerküszöbömet, de Kambodzsa csont nélkül rávert az összes eddigire.

Angkor

Az ország leghíresebb látványossága Angkor ősi épületegyüttese, kis túlzással az összes turista emiatt érkezik Kambodzsába. Az ő kiszolgálásukra alakult át Siem Reap egy olyan várossá, ahol még az legelkényeztetettebb nyugati látogatók is a földhöz verik hátsójukat elragadtatásukban. Eleve az egész környék kiépítése zseniális: Angkor, a reptér és Siem Reap egy háromszög csúcsait képzik, és a köztük lévő távolságok nem többek néhány kilométernél. Ez a gyakorlatban úgy néz ki, hogy 25 perc alatt tuktuk-kal bent vagy a reptérről a szállásodon, és onnan további 25 perc alatt már Angkor csodás épületeit látogathatod.

Árak

Thaiföld arról híres – többek között –, hogy milyen olcsó ott az élet, nos, Kambodzsa talán ebben kenterbe veri. Konkrét példával: a Siem Reap-i szállásomhoz járt reggeli, meseszép medence, egy botanikus kert közepén volt a hotel, nagyon közel a főutcához, ráadásul ingyen transzferrel a reptérről. Mindez egy éjszakára 6 ezer Ft-ba került, Bangkokban egy messze nem ilyen álomhelyért 9 ezer Ft-ot fizettem éjszakánként, Hongkongban pedig egy 6 négyzetméteres szobának nevezett cipősdobozt kaptam a Nathan Road-on ennyi pénzért. A város ugyanilyen olcsó, ráadásul sokkal lelkesebben alkudoznak, mint Thaiföldön vagy Kínában. A hivatalos pénznem a riel, de az annyira értéktelen mintha Monopoly-s pénzzel akarnánk Ferrarit venni, úgyhogy mindenhol amerikai dollárt használnak. Centtel nem találkoztam, ha kevesebb mint 1 dollárt kellett visszaadniuk vásárlásnál vagy pénzváltásnál akkor rielt kaptam, 1 dollár 4000-4100 rielt ér. A boltokban nagyon olcsón lehet vásárolni, ahogy az utcán is jól tudunk lakni pár száz forintból, ha nem minden este ausztrál marhát vagy krokodilhúst szeretnénk enni (ami szintén nem drága, 7 dollárért már all you can eat lehet fogyasztani a marhát). Ha valami egzotikusabbat kóstolnál akkor vehetsz skorpiót, kígyót vagy tarantulát is, bár véleményem szerint olyan az ízük mint egy nehezen rágható csirkének, úgyhogy talán jobb helyre is mehet az a pénz.

Vásárlás

Nadrágok, pólók 2-3 dollárért vásárolhatók, és a Pub Street bármelyik élőzenés előkelő bárjába be tudunk ülni anélkül, hogy a számla miatt aggódnánk, mert koktélt is ihatunk már 3-4 dollárért. A helyi söröket is érdemes megkóstolni, többek között az Angkor és a Cambodia is nagyon finom, és 1 dollárért bárhol kapunk egy üveggel. Őszintén szólva bennem felemás érzéseket váltott ki ez az utazókra épülő virágzó kisváros az elképesztően szegény ország közepén, ahol az ötcsillagos luxushotelek és a düledező apró házak, a zacskókkal megpakolt gazdag turisták és a kéregető kisgyerekek hatalmas kontrasztot mutatnak, valamint egy hatalmas középsőujjat a világnak, mert ennek nem így kéne lennie. Ennek ellenére – vagy pont ezért – a kambodzsaiak a legkedvesebb emberek, akikkel valaha találkoztam.

Belépő árak

Az egyetlen dolog ami drága az az, amit úgyis mindenki megvesz: az Angkor belépő. Itt lehet napijegyet váltani, illetve három- és hétnapos bérletet venni, én az aranyközéputat választottam, mert egy nap nem elég, egy hetem pedig nem volt sajnos. Három napra a belépő 62 dollár, jegyvásárlásnál készítenek egy fotót és már kész is a bérlet, az egész nem több három percnél. Kínában azt is öt perc elmagyarázni az étteremben ha sót kérek a leveshez, úgyhogy nagyon melengette  a szívemet ez a gyors ügyintézés. Fontos továbbá, hogy a romokat csak megfelelő öltözékben lehet látogatni: fedett váll és fedett térd az előírás (nyilván a kettő között is mindent ruhának kel borítania, így csupasz popóval nem igazán lehet rohangálni Angkorban).

Körbejárás

Az épületegyüttes hatalmas területen helyezkedik el, így gyalog lehetetlen felfedezni, biciklizni meg biciklizzen az 35 fokban, akinek három tüdeje van, úgyhogy szinte mindenki tuktuk-kal közlekedik. A szállásunk is tud intézni, mi is tudunk vadászni magunknak, de a lényeg hogy napi 15-20 dollárért van egy tuktuk-unk sofőrrel, aki egész nap csak minket visz ide-oda, amíg pedig ránk várnak addig tudnak egyet szunyálni is helyben.

Kétféle fő útvonal van, az egyik a rövid túra, a másik a hosszú. A rövid Angkor Wat-tal kezdődik, mely egyértelműen a leghíresebb rész, az ország zászlójában is ez látható. Bár az épületek megkoptak az elmúlt 800 év során, még ma is hatalmasak és fenségesek, nem csak kívülről  de a belső domborművek is elképesztőek, kellett is 30 év amíg elkészült.

A következő megálló az új főváros, Angkorthom, benne Bayon-nal, az Elefántterasszal és a Leprás király teraszával. Nekem személy szerint Bayon volt a kedvencem egész Angkor-ban, minden oszlopon a négy égtáj felé négy hatalmas arc néz, a lélegzete eláll az embernek ahogy köztük sétál. Ha kizárjuk a fejünkből a kínai turistákat (mindenhol kísértenek úgy tűnik), akkor teljesen áthat minket a történelem, amin sokat dob az esőerdő és a romok között futkározó majmok jelenléte.

Ezután irány Ta Keo, majd Ta Phrom, ahol a Tomb Raider-et is forgatták, ezt az épületrészt teljesen benőtte a dzsungel. A romokra 30-40 méteres indiai fügefák akaszkodtak, melyek légzőgyökerei érdekes módon fentről lefelé nőnek, behálózva a falakat és bejutva a talajba. Olyannyira összefüggnek hogy kivágni sem szabad őket, mert akkor összedől az épület.

A nap utolsó állomása Banteay Kdei és vele szemben Sras Srang, a királyi úszómedence. Ez a túra egy kényelmes reggeli 9-10 órái indulással simán belefér a délután fél 6-os zárásig, és akkor mindent alaposan megnéztünk.

Nagy túra

A nagy túra reggel 5-kor indul egy napfelkeltével Angor Wat-ban, a templom (merthogy a Wat templomot jelent a khmer és a thai nyelvben is) szándékosan olyan tájolású, hogy mögötte bukkanjon fel a sárga korong. Olyan kora reggel kell kelni hogy az még inkább késő este, de utána minden ásítás megtérül.

Miután feljött a nap a túra ugyanúgy továbbmegy Angkorthom-ba (ahol nem kell megállnunk, ha már előző nap úgyis megnéztük), ezt követően Preah Khan, Neak Pean, Ta Som, East Mebon és Pre Rub a további megállók. Ezek kisebb templomok (bár tegyük hozzá irtózatos számú lépcsővel), de Preah Khan külön említést érdemel, mely olyan mint a Tomb Raider-es Ta Phrom, csak szerintem még meghittebb és elvarázsoltabb. Úgy éreztem magam, mintha egy időkép bedobott volna egy többszáz éves épületbe az őserdő mélyén, ahol valamilyen fura oknál fogva a biztonsági őr Justin Bieber-t hallgat hangosan a telefonján.

Phnom Bakheng

A hivatalos útvonalban nincs benne de útba esett úgyhogy megnéztem Phnom Bakheng-et is, ahonnan nagyon szép rálátás nyílik Angkor Wat-ra és a naplementére, ennek köszönhetően előszeretettel tapossák agyon egymást itt azok a turisták délután, akik a napfelkeltére lusták voltak felkelni. Ide egy hangulatos kis erdei út vezet fel, ez elefántháton is megtehető – de az elefántok sokkal jobban érzik magukat szabadon, ahogy ezt pár nap múlva Kanchanaburi-ban megtapasztalhattam egy fantasztikus elefántrezervátumban, amit mindenkinek ajánlok ha Thaiföldön jár.

Harmadik nap azokat néztem meg, amik a legjobban tetszettek: Bayon a hatalmas kőarcokkal, Preah Khan őserdővel benőtt romjai, valamint Angkor Wat magas tornyai és belső domborművei. Természetesen a kambodzsai látogatás nem csak abból áll, hogy addig lépcsőzünk a 35 fokban amíg Velociraptorokat nem hallucinálunk az őserdőben, esténként a város főutcáján hatalmas élet van, és a 4 dolláros masszázs kellőképpen jólesik egy sétálással töltött hosszú nap után.

Azon túl, hogy a legszebb ember alkotta építményeket lehet látni hatalmas őserdők közepén, a helyiek kedvessége és az ország légköre is olyan magával ragadó, hogy ha egy helyet kéne választanom ahol már jártam de visszatérhetek, akkor ez lenne az.

Ha kedvet kaptál ahhoz hogy te is felfedezd Angkor-t és Siem Reap-et, akkor ezen a linken részletesen meg tudod tervezni az utad, ahogy sok másik országhoz is találsz útitervezőt.