Ági és Andor nagy utazók, pár évvel ezelőtt több hónap alatt megjárták hátizsákkal Ázsiát. Nem kellett sokat várni a következő hosszabb utazásra: amint hazaértek tudták, beveszik Dél-Amerikát is. Négy hónap alatt három országba jutott el. Ágiék örömmel osztották meg tapasztalataikat, hogy könnyebben boldogulj, ha arrafelé vennéd az irányt.

Merre jártatok a 4 hónap alatt?

Andor: Összesen három országot sikerült belesűrítenünk ebbe a 4 hónapba. A bolíviai Santa Cruz de la Sierra városból indultunk, és Perun keresztül Kolumbia karib-tengeri térségét tűztük ki végcélnak (ekkor még nem volt meg a hazaútra a repülőjegyünk). Elég nagy távokat kellett leküzdenünk, melyeket nagyrészt helyi tömegközlekedéssel oldottunk meg. Valódi élmény Latin-Amerikában buszozni az úgynevezett csirkés buszokkal! Senki ne féljen kipróbálni!

Mennyire részletesen terveztétek meg előre az utazást?

Ági: Volt néhány állomás, melyeket mindenképpen szerettünk volna útba ejteni, de a pontos útvonal menet közben alakult. Általában közvetlenül a helyszínen vagy 1-2 nappal előre foglaltunk csak szállásokat. Ettől a bizonytalanságtól sokan megijednek, pedig így egy sokkal szabadabb és kötetlenebb utazási élményben lehet részünk.

A Machu Picchu volt az útiterv egyetlen olyan biztos eleme, ahová adott időpontra kellett odaérnünk. A világhírnév és a limitált látógatószám miatt a belépőjegyet ugyanis már hónapokkal előre meg kell venni.

Hogyan nézett ki az útvonalatok?

Ági: A turisták által még kevésbé látogatott Bolíviában több, mint egy hónapot töltöttünk. Itt főleg a túrázásé volt a főszerep, amit a 4-5000 méteres tengerszint feletti magasságok tettek igazi kihívássá.

Egy-egy magasabb hegy, aktívabb hét után jólesett pihenőket is beiktatni. Sucre városban (fun fact: ez Bolívia fővárosa, La Paz csak az adminisztratív központ) például majdnem két hetet töltöttünk, de hasznosan: nyelviskolában tanultunk.

Andor: A Titicaca-tónál léptünk át Peruba, ahol szintén kalandosan teltek a hetek. Sivatag, hegyvidék, dzsungel – tényleg minden van, amit csak el tudtok képzelni! Hihetetlenül sokszínű ez az ország. Itt is volt egy hosszabb állomásunk, ugyanis a Nazca-vonalakról ismert Nazca városban két hetet dolgoztunk egy kisebb hostelben.

Kíváncsi vagy merre jártak Ágiék? Az utazásról készült CEWE fotókönyvet ide kattintva lapozgathatod!

Hol találtatok rá a munkára?

Ági: Rengeteg hasonló lehetőséget lehet találni különböző internetes gyűjtőoldalakon, mi a Workaway-t szoktuk használni. Ez egy nagyon jó opció arra, hogy picit megtapasztalja az ember a helyi életet, kultúrát és szokásokat.

Ezután merre mentetek tovább?

Andor: Limából repültünk át Kolumbiába, ahol sajnos már csak két hetünk volt. Cartagena és Medellín környékét jártuk be, amennyire csak időnk engedte.

Valóban elő kell vennünk a legrugalmasabb oldalunkat, ha Dél-Amerikáról van szó?

Ági: Mindenképpen! Fejben el kell engedni az Európában megszokott tervezhetőséget. Ne számoljunk ki mindent percre, órára, de még szinte napra pontosan se, mert valószínűleg csalódni fogunk, ami aztán rányomhatja a bélyegét az utazás hangulatára. Itt gyakoriak a késések, kimaradások, és ezt el kell fogadni. Ha esetleg egy előre megbeszélt fuvar nem érkezik meg időben, akkor sem kell megijedni, biztosan jönni fog, csak a sofőr épp valamelyik unokatestvérét veszi még fel előtte, aki aztán veletek utazik a következő faluig…

Mivel foglalkoztok? Felmondtatok a munkahelyeteken?

Andor: Építőmérnökök vagyunk, Ági mellette grafikával is foglalkozik. Mindketten felmondtunk. Ági előtte már egyéni vállalkozóként dolgozott, így az ő részéről inkább az a jó kifejezés, hogy szüneteltette a munkát egy kis időre.

Ági: Felmerült egyébként, hogy az utazás alatt is dolgozzunk valamilyen formában, de végül úgy döntöttünk, hogy megpróbáljuk maximálisan kihasználni az ott töltött időt és belevágunk a félretett pénzünkből, maximum helyben dolgozunk valamit.

Mennyibe került nagyjából az utazás? Ez olyan, mint egy lakásfelújítás? Az ember meghatároz egy költségkeretet, ami a végén a duplája lesz…

Ági: Mi elég „low budget” módon tudunk utazni. Általában helyi kifőzdékben eszünk, olcsóbb hostelekben szállunk meg, és próbáljuk a legtöbb programot magunknak megszervezni. Mindenkinek mások az utazási szokásai és igényei. Nekünk szerencsére sikerült megtalálni azt a középutat, ami még mindkettőnknek kényelmes. Nem érezzük úgy, hogy szórnánk a pénzt, de azt sem, hogy folyton a spóroláson agyalnánk.

Andor: Az előre meghatározott keretünket szerencsére sikerült tartani különösebb megerőltetés nélkül. Ez nagyjából azt jelenti, hogy havi 1000 dollárt költöttünk fejenként szállásra, helyi közlekedésre és a napi kiadásokra (a repjegyek és előkészületek még ezen felül voltak).

Ági: Azt viszont muszáj szem előtt tartani, hogy mindig akadnak extra kiadások, amikkel nehéz kalkulálni. Ilyen volt például az, hogy Andor egyik vízumkérelmét elutasították, ami új útvonalat és új repjegyeket jelentett, de ez sajnos bármikor megeshet – ráadásul velünk elég sokszor meg is esik. Kell, hogy legyen némi mozgástér a kiadásra szánt keretben. A felkészülés pedig nem csak a repülőjegyvásárlást jelenti. Már ekkor felmerülhetnek olyan költségek, amikre az álmodozás, tervezgetés szakaszában még nem is gondolunk. Tipikusan ilyen az utasbiztosítás és a kötelező/ajánlott oltások. Ezek könnyen százezer forintos nagyságrendű összegekké is nőhetnek.

Milyenek az ott élő emberek, hogyan viszonyulnak az utazókhoz?

Andor: Európai szemmel már ezeknek az országoknak a hangulata, kultúrája és mindennapi élete is hihetetlenül izgalmas: a járdán sütögető árusok, ismeretlen illatok, nyüzsgő piacok vagy a tradicionális, inka hagyományokra visszanyúló öltözet (színes szoknyák, kalapok, a nők hátán tornyosuló vászonbatyuból kikandikáló gyerekek) határozzák meg az itteni utcák képét. Latin-Amerika minden országa más és más. Kolumbiában például egyszerűbb kapcsolatba kerülni, szóba elegyedni a helyiekkel a mentalitásuk miatt. Peruban és Bolíviában (általánosságban) visszahúzódóbbak az emberek, távolságtartóak az utazókkal, de itt is meg lehet találni a kapcsolatot, ha valaki erre nyitott. Ehhez viszont a spanyol nyelvismeret elengedhetetlen.

Ti milyen nyelveket beszéltek?

Ági: Én angolul és spanyolul, de egyébként is nagyon nagy híve vagyok a nyelvtanulásnak. Nálam már egyfajta rituálévá vált az évek során utazás előtt belemélyedni az adott ország nyelveibe a „Köszönöm” és „Jó napot” kombináción túlmenően. Egyébként sok itteni régióban szinte nem is beszélnek spanyolul. Az őslakos felmenőkkel rendelkezők, főleg vidéken, például a kecsua nyelv (az egykori Inka Birodalom nyelve – a szerk.) bizonyos változatait használják a mindennapokban. Már az utazás előtt lelkesen nekiveselkedtem a kecsuának. Mivel ez nem egy olyan nyelv, amiről rengeteg forrás lenne fellelhető az interneten, ezért ott a helyszínen, az utazás alatt is felkerestem nyelviskolákat néhány napra vagy hétre.

Mennyire sikerült elsajátítani?

Ági: Nem tudtam hosszúra nyúló beszélgetésekbe elegyedni, nem is ez volt a lényeg, de például a piacon az eladókkal tudtam 1-2 mondatot váltani, néhány kérdést feltenni. Ezek a találkozások, meglepett örömteli arcok fogják végül igazán emlékezetessé tenni az utazást. Nem azt mondom, hogy mindenki kövesse a fanatizmusomat, de szerintem valóban más szintre emelheti az utazási élményt a nyelvtudás.

Így visszagondolva, mit csinálnátok utólag másképp?

Andor: Én valószínűleg megpróbálnék valamennyi spanyol tudást felszedni még itthon, az utazás előtt. Nem is tudom mit csináltam volna Ági nélkül! Az augusztus-szeptemberi zord bolíviai időjárásra sem voltunk mentálisan felkészülve, ráadásul a fűtés úgy általában nem igazán divatos dolog arrafelé, ami szintén meglepetésként ért bennünket.

Ági: Kolumbiára végül kevés időnk maradt, amit nagyon sajnálok. Bolívia és Peru kulturálisan eléggé hasonló, de Kolumbia egy teljesen más világ, amit jó lett volna alaposabban felfedezni. Majd legközelebb!

4 hónap hosszú idő, főleg egy hátizsákkal. Mi minden fért el benne?

Ági: Minden utazásra való készülődés nagy dilemmája, a „mit vigyünk, mit ne vigyünk?” probléma itt hatványozottan jelen volt. Szó szerint hónapokig cipelheted a hátadon az utazás előtti rossz döntéseidet! Egyből az első hosszabb buszos utunkon arcul csapott minket a valóság. Tüntetések miatt elakadtunk félúton, így átszállítottak minket egy másik buszra…ami viszont a következő faluban várt ránk. Ez kétórás gyaloglást jelentett az éjszaka közepén az összes cuccunkkal a hátunkon. Na, ott azért felmerült bennünk, hogy – hiába van már gyakorlatunk benne, jó lett volna még ennél is kevesebbet pakolni.

Mekkora hátizsákkal mentetek? Miken lehet spórolni?

Ági: 65 literesekkel, de még 1-1 kisebb hátizsákunk is volt. Mivel nem sminkelem magam, így máris spóroltam a hellyel. Egyébként utazásokra szilárd sampont és szappant viszünk magunkkal (sokkal kisebb és könnyebb a flakonos verziónál). Bárhova megy az ember, ugyanannyit kell pakolni 1 hétre, mint 3 hónapra: mindig találni mosodát.

Mit tanácsoltok az ide utazóknak?

Andor: Mindenekelőtt azt, hogy ne féljenek ezektől az országoktól! A médiában főleg a negatív hírek terjednek, így azok határozzák meg az előítéleteinket. Sokan túlzottan félnek az ottani közbiztonságtól. Természetesen ébernek kell lenni, nem kell direkt keresni a bajt, de ugyanez elmondható pl. Európa nagyvárosairól is. Ezt persze csak akkor látja valóban az ember, mikor már ott van…addig meg…higgyetek nekünk és bátran vágjatok neki!

Ági: A biztonságon kívül is felmerülhet rengeteg probléma utazás alatt, de érdemes bátornak lenni és tesztelni a saját határainkat, mert sok-sok újdonságot tapasztalhatunk! Ez szörnyen közhelyesen hangzik, de egy ilyen típusú út tényleg próbára teszi az embert. Sokat tanulhatunk a világról, az emberekről, de leginkább önmagunkról: problémamegoldás, alkalmazkodóképesség, kapcsolatteremtés – ez mind-mind nagyon is része egy ilyen kalandnak.

Nektek mi okozta az út során a legtöbb „fejfájást”?

Ági: Szó szerint a fejfájás! Az itteni tengerszint feletti magasságokra nehéz igazán felkészülni. Élesben derül ki, hogy kinek hogyan reagál erre a szervezete. Mindenképp szánni kell pár napot a megfelelő akklimatizálódásra. Folyamatos fejfájással és levegő után kapkodással nehéz még sétálni is, nemhogy a hegyekben túrázni. Persze erre a helyieknek vannak már jól bevált trükkjeik, amik nekünk is sokat segítettek: ilyen például az ott teljesen legális keretek között rágcsálható koka levél…

Ez igazán hasznos tanács! Van még ilyen tuti tipp a tarsolyotokban?

Andor: Vezetett túrákat mindenképp a helyszínen érdemes keresni. Ez ott nagyon egyszerűen megy: akár másnapra is le tudunk bármit foglalni az utcáról betérve egy helyi utazási irodába vagy a saját hostelünk recepcióján. Végeredményben ugyanazon a túrán fogunk részt venni, mint azok, akik valamilyen angol nyelvű weboldalon már előre foglaltak többszörös áron.

Ági: A túrázásra fejlesztett vízszűrők egyszerűen mesések! Szerencsések vagyunk, hogy itthon iható víz folyik a csapból. Ez nem mondható el ezekről az országokról, de nem feltétlenül kell azonnal palackozott vízért szaladni a boltba, hiszen ma már könnyen beszerezhetők az említett vízszűrők, amivel az ottani csapvízből, folyóvízből iható vizet varázsolhatunk.

Szeretnél egy saját fotókönyvet? Látogass el a CEWE weboldalára, és rendeld meg még ma! Tudj meg többet

Hogyan, mivel lehet ennyi élményt megörökíteni?

Andor: Egy kisebb, könnyen kezelhető milc fényképezőgépem van cserélhető objektívvel. Főleg a különleges tájakat és az utca emberét szeretem megörökíteni. Nekem ezek adják jól vissza egy hely hangulatát. Ezen kívül drónnal szoktam még fotókat és videókat készíteni. Persze sok esetben a telefonunkat a legegyszerűbb és leggyorsabb előkapni egy pillanat megörökítéséhez.

Fotó vagy inkább videó?

Andor: Régen többet videóztam, de ez elég sok utómunkát és utazás közbeni odafigyelést, elfoglaltságot jelentett, ami kissé elvonta a figyelmem arról, hogy hol is járok épp és mi történik körülöttem. Rájöttem, hogy egy-egy jól elkapott fotóval is hasonlóan intenzív módon megörökíthető a hangulat, így mostanában inkább ezzel próbálkozom.

Hogyan, milyen formában emlékeztek vissza az utakra?

Ági: Minden utazás után tervezgetjük, hogy nyomtatunk, de aztán a napi teendők elviszik a figyelmünket. Mostanra annyi album jött össze, hogy a minap megfogadtuk: nem hagyjuk elveszni az emlékeket, időt szánunk a képválogatásra és szerkesztünk fotókönyveket. Vágytunk fotókönyvre, de az az igazság, mindig féltünk a feladattól, mert azt gondoltuk, sokáig fog tartani a szerkesztése és nehéz lesz összeállítani a tartalmát. Így, a kezünkben tartva elmondhatjuk, hogy szerintünk egész jól sikerült és nem is volt bonyolult! Annyira belejöttünk, hogy már szerkesztés alatt van a következő! A feledhetetlen kalandozások emlékei CEWE FOTÓKÖNYVBE kerültek.

Andor: Fizikai formájában, kézben fogva tényleg ad egyfajta exkluzivitást a történeteknek és szépen keretbe foglalja az utazást. Teljesen más élmény így megmutatni egy képet, elmesélni egy történetet…

A CEWE fotókönyv szerkesztésekor mi volt az elképzelés, mi alapján készítettétek? Sablont használtatok?

Andor: Nagy segítséget jelentettek a sablonok és különböző oldaltervek. Ritkán kellett módosítani az elrendezéseken, azt vettem észre, hogy inkább ez vezet, ez irányítja a szerkesztést, ami nagyban meggyorsította a folyamatot. Mindig az adott oldaltervhez próbáltam fotókat keresni, de ha kellett, akkor azért belenyúltam az elrendezésbe.

Ági: Mikor a képek a helyükön voltak, azért én is hozzátettem a magamét! A fotók véglegesítése, a borító és a feliratok készítése az én feladatom volt. Alig várjuk a következőt!

A bejegyzést a CEWE támogatta.