Egy magyar közösség szabadon éli mindennapjait Tenerifén a repülőtér melletti kopár területen domboldalba vájt barlanglakásokban, vagy ahogy ők hívják, A Nyúlüregben. Hogy kerültek oda, hogyan élnek, mi a céljuk? Ennek próbálunk utánajárni a kolónia vezetőjétől, Pálmestertől.

Mikor jártál utoljára Magyarországon?

2019 nyarán. Általában nyaranta visszatérek Magyarországra, anyukámat és barátaimat meglátogatni, illetve a S.U.N. Fesztivált építeni.

Hogyan indult az egész, honnan jött az ötlet, hogy Tenerifén barlanglakásokban éljetek?

2011 nyarán elhatároztam, hogy “világgá megyek”, nem kívánok többé mérnökként Magyarországon dolgozni. Stoppal utazgattam Európa délnyugati részén, sok időt töltve Spanyolországban, majd több barátom Kanári-szigetek-i élménybeszámolóján felbuzdulva következő “telelésemet” itt töltöttem az akkori kedvesemmel. 2013 nyarán találtuk meg az akkor elhagyott régi barlanglakásokat. Már akkor régóta ért bennem is, hogy otthont, közösségi helyet találjak vagy építsek, ez a terep pedig tökéletesnek tűnt.

Ezt úgy kell elképzelni, hogy hosszú ideig egy másik fizetős szálláson laktatok, majd egy kirándulás alkalmával megtaláltátok a barlanglakásokat és másnap odaköltöztetek?

Nem. Amikor elindultunk 2011 augusztusában egy barátommal Barcelona irányába, onnantól nem fizettünk szállásért. Én azóta nem fizetek szállásért. Volt hogy sátorban, függőágyban aludtunk, sokszor ugyan kényelmetlen volt, de tapasztalt túrázó vagyok és egyébként is sokszor aludtam kint a természetben.
Épp önkénteskedtünk egy helyen, ami nem ment jól, túl szemetes és unalmas volt, kerestünk alternatívát, és megtaláltuk a barlangokat. Ezt követően elkezdtük kitakarítani őket és nemsokára beköltöztünk.

Hogyan tartjátok fenn magatokat?

Alapvetően freegan életmódot követünk, a legnagyobb része a dolgoknak, amit használunk olyan, amit már mások kidobtak vagy ki akarnak dobni, azaz felesleges számukra. Nagyon kevés dologra költünk pénzt. Határozottan jobban élek a kukákból, szemétből itt, mint otthon tehettem mérnökként, és a magam ura vagyok, nem károsítok senkit – korábbi munkáimra ezt nem mondhatom. Szinte mindannyian csinálunk valamit, amiből lehet némi pénzt keresni, hogy az egyéni speciális igényeket ki tudjuk elégíteni: besegítünk ismerősöknek építkezésnél, felújításnál, megjavítunk dolgokat, eladunk kidobott, működö vagy javított dolgokat, kézműveskedünk, zsonglőrködünk. És persze van, aki “normál” munkát végez, mert az is lehet találni, ha éppen azt akar valamelyikünk.

Hogyan telnek a mindennapok?

Elég változatosan, minden nap más. A közösségi élet és a nyaralás közötti állapotban vagyunk, rengeteg lehetőséggel.

Demokrácia van? Vannak kötelező feladatok?

Igen, demokratikusan, szavazással döntünk fontos kérdésekben, szabályainkban, projektjeinkben. Van alapszabályzatunk, vannak közös feladatok, amiket szinte minden nap meg kell csinálni, és ezeket kell megosztanunk egymás között: hozz ételt, hozz vizet, hozz tűzifát, takaríts a konyhában és az udvaron, tedd rendbe a wc-t, takaríts a raktárban (nézd át a tárolt ételeket), főzz a közösségnek, (általában közös vacsora van, mint főétkezés), vidd el a szemetet, takaríts a barlangokban – ezek az alapok, és ezen kívül vannak még egyéb teendők: kerti munka, közösségi építkezés, javítás, dekorációs munka, internetes vagy hivatalos tevékenység.

Miért nem zavarja ez a helyi hatóságokat? Egyáltalán tudnak rólatok?

Természetesen tudnak rólunk. Tiszták és rendesek, balhémentesek vagyunk, nem lopunk, nem árulunk drogokat, és aki közülünk problémás, elküldjük-kidobjuk. Biztos vagyok benne, hogy ismerik a projektünket, a Kids Of The Sun-t, amivel egy fenntartható élet felé törekvő, nem profitorientált kulturális közösséget kívánunk működtetni.

És a helyiek hogyan viszonyulnak hozzátok?

Sokan kissé félnek tölünk, mert ki az a “nemnormális”, aki egy földbe vájt lyukban él? De jó a viszony a helyiekkel, sok helyi barátunk van már, és nagyon tetszik nekik, amit csinálunk.

Az áram és vízszükségletet hogyan oldjátok meg?

Az áramot napelemes rendszerről oldjuk meg, napközben tudunk használni 1-2 laptopot és egyéb kisebb 230V-os kütyüt, és egész nap van 5V USB telefon-powerbank töltési lehetöség, LED-es világítás, közösségi hifi. Az ivóvizet hordjuk, a használati vízre van egy 1000 literes tartályunk, azt meg tudjuk töltetni, de sokszor ezt is hordjuk a hegyről vagy ismerőseink csapjából 8 literes flakonokban. Szerencsére sokszor kapunk autós segítséget hozzá. Gyűjtjük az esővizet is, ami jó építkezni és a kert is jobban szereti, mint a klóros csapvizet.

Éreztétek már magatok veszélyben?

Alapvetően nem, ez egy biztonságos hely. Amíg nincs “zombiapokalipszis” vagy “mad max”, addig nem kell különösebben veszélyt éreznünk. A hét és fél év alatt volt két “kakaskodás”, de sikerült végeredményben rendezni problémák nélkül, illetve egyszer tüz volt az udvaron (lehetséges, hogy gyújtogatás). Nagyobb probléma, hogy a környéken sok a lopás és betörés, bár az ilyen férgek inkább a vagyonosaktól lopkodnak, de a biztonság kedvéért mindig van itthon valaki.

Mik a távlati célok?

Szeretnénk egy nonprofit kulturális egyesület keretein belül folytatni a tevékenységeinket és építeni az álmainkat.

Szeretnétek, ha meglátogatnának az olvasóink?

Nem igazán. Egyrészt nem vagyunk nyaralóhely, másrészt most a vírusszituáció miatt nem lehetünk sokan, harmadrészt sokszor már így is többen vagyunk, mint amennyi kényelmes lenne. Tehát turistákat nem szeretnénk igazán. Olyanokat viszont igen, akiket komolyabban érdekel, amit csinálunk, és szeretne benne részt venni (nevezzük mondjuk önkéntesnek), mondjuk legalább egy hónapig.