Számos kritikushoz hasonlóan a Párizs iránti szeretet vezetett engem is a sorozat megtekintéséhez, ami bennem szintén csalódást kellett, elsősorban a károsnak ítélt sémák felvonultatása miatt, amelyekre leginkább azok lehetnek fogékonyak az olvasók közül, akiknek nincsenek vagy csak közvetett tapasztalataik vannak Franciaországról. A kulturális különbségekből fakadó helyzetkomikumok kiváló alapját képezik a vígjátékoknak, mindazonáltal ez esetben mégis észrevétlenségével hat, cukormázba – bájba, limonádéba – csomagolva.

A széria egy sokszor feldolgozott szemszögből, egy – korából és képzettségéből fakadóan tájékozatlan – fiatal amerikai nő nézőpontjából mutatja be Párizst, s egyben a franciákat.  A hősnő francia kultúra iránti érdeklődése a látottak alapján kimerül a joggal bírált, később maga által is giccsesnek tartott Eiffel-torony mintás kiegészítőkben, illetve franciásnak gondolt ruhadarabok (Eiffel-torony mintás ing, barett stb.) viselésében. Tekintettel a vis maior helyzetre, amely képzettsége és pozíciója ellenére néhány nap-hét leforgása alatt Párizsba juttatja, ha igénye is lenne rá, vagy munkáltatói elvárás fogalmazódna meg e tekintetben, valójában nincs ideje felkészülni a franciaországi kiküldetésére, ami számos konfliktus – a forgatókönyv írók szerint komikum – forrásává válik.

A sajátos amerikai látásmód is eredményezheti, hogy Franciaország, különösen Párizs etikai fragmentáltságából fakadó kulturális sokszínűsége is rejtve marad előttünk, ahogyan a kisebbségek is láthatatlanok maradnak, két mellékszereplőtől eltekintve.

E görbe tükör joggal váltott ki elégedetlenséget és számos bírálatot Franciaországban. A sorozat alapján úgy gondolhatnánk, hogy a franciák koszosak, udvariatlanok, munkakerülők, láncdohányosok, állandóan szerelmeskednek, vagy legalábbis a gondolataikat, illetve tetteiket ez uralja, a kulináris élvezetek mellett, majd megjelenik életükben egy kedves, mosolygós (és nem mellesleg szép) önbizalommal kellően felvértezett  amerikai Lány, aki másabb szemléletével némileg átalakítja életvezetéssel kapcsolatos addigi elképzeléseiket, miközben megtudhatjuk (ha e tekintetben nem lettek volna személyes tapasztalataink), hogy a croissant finom (ahogyan a francia ételek és borok is) és Párizs magától értetődően gyönyörű, s természetesen mindenki jól öltözött.

#Párizs

A sorozat e tekintetben is csalódást okozhat Párizs szerelmeseinek, noha vannak kültéri felvételek, a város valójában rejtve marad a nézők előtt, néhány kivételtől eltekintve. Emily Párizsba érkezésekor végighajt taxival a Rue de Rivoli-n; emellett könnyen beazonosítható bérelt lakásának környezete is a Quartier Latin-ben, a Panthéon szomszédságában elhelyezkedő Place de l’Estrapade-on. A negyed e tekintetben felülreprezentált, hiszen szomszédja, a séfként dolgozó Gabriel munkahelye is itt található. A második részben láthatjuk a főhősnőt az ötödik kerületi polgármesteri hivatal előtt telefonálni, majd a vőlegényével való szakítás következő mozzanataiban megjelenik a háttérben a Sorbonne Jogi Kara, valamint a (Párizs védőszentjéről elnevezett) Szent Genovéva Könyvtár (Bibliothèque Sainte-Geneviève), illetve a Panthéon is.

Sportolásra vágyó Emilyt az első részben még a Szajna parton találjuk futás közben, ahol a felállítás során sok indulatot kiváltó (piros) szabadtéri piszoárok egyike is megjelenik, egy „komikusnak” szánt jelenet fontos elemeként; míg a következő epizódban a párizsiakhoz hasonlóan már a Luxembourg-kertben követhetjük, ami a lakhelyéhez is jelentősen közelebb (10 percnyi távolságra) esik s reálisnak hat, követve a francia szokásokat, akik szintén előszeretettel kocognak reggelente Jardin du Luxembourg-ban.

Sajnálatunkra, láthatóan Emilyt Párizs műemlékei nem különösebben érdeklik, az első részben még városnéző esti sétát tesz a Szajna-parton, a Pont des Arts-ról szemlélve a nevezetességeket. A híd a későbbiekben is jelentős szerepet kap egy elmaradt divatbemutató új exkluzív helyszíneként, ahogyan a Francia Akadémia előtti tér (Place de l’Institut) is. Míg hősnőnk munkahelye a Szajna jobb partján – Rue des Bons Enfants-on – helyezkedik el, szintén jól beazonosítható. A sorozatban nem véletlenül szerepel számtalan ebéd színteréül a közvetlen közelében található Palais Royal kertje, ami szintén jellemző lehet a helyi – piknikre fogékony – szokások átvételével. (Az ellenben rejtve marad előttünk, hogyan érkezik meg munkahelyére, a távolságot is figyelembe véve vélhetően tömegközlekedéssel, ami szintén hasznos lenne a Párizst felfedezni vágyóknak.)

https://twitter.com/THR/status/1324962315113017350?s=20

A további híres helyszínek sorából az Avenue des Champs-Élysées-n található a Louis Vuitton márkaboltot fedezhetjük fel és néhány pillanatra a Diadalívet is.

#Nyelv

E kérdéskör elvezet az egyik legtöbbször hallott sztereotípiához, miszerint a franciák nem beszélnek más nyelven, vajon mi a realitás? A valóság kicsit hasonítható a magyarhoz, egyfelől korfüggő, ahogyan Magyarországon is, másrészt fontos arra is utalni, hogy a sokat nehezményezett angol tanuláshoz milyen előítéletek kötődnek, hiszen ne feledkezzünk el arról sem, hogy a korábbi vezető pozíciójából hogyan csúszott vissza a második helyre (az angol előretörésével) közvetítőnyelvként a 20. század második felére, noha ezt megelőzően a latin nyelvhasználat visszaszorulásával a kultúra, a diplomácia elsődleges nyelve volt. A kérdés részben a birodalmi szemlélettel is összefüggésbe hozható, s egyben azzal, hogy Magyarországhoz hasonlóan történelmi okokból nem „kedvelik” a szomszédos államokat, hasonló reakciót válthat ki egy spanyol vagy német nyelvű megszólalás is (az angol mellett). Mára ez megváltozott és az idegenforgalomban és más (gazdasági, tudományos stb.) területeken is elfogadott az angol közvetítőnyelvként való használata is, ettől függetlenül természetszerűen sokkal befogadóbbak, ha valaki anyanyelvükön kísérletezik kapcsolatot teremteni velük.

#Utazás

A francia főváros bármennyire is meglepő kis odafigyeléssel és kellő szervezőmunkával egy bécsi kirándulás árfekvéséért is elérhető, így könnyen ellenkező, pozitív tapasztalatokkal gazdagodhatunk, ha pedig a fenti sorozatnál valamivel reálisabb képet szeretnénk látni egy szériában 30’-as éveikben járó párizsiakról, érdemes szintén e szolgáltató kínálatában is keresgélni, s a Netflix egyik francia gyártású sorozatával magyarul Szerelem rendelésre (Plan Coeur) címen vetített romkomjával „vigasztalódni”, mely „helyismeretéből” fakadóan mentes az ilyen jellegű félreértésektől/hibáktól és Párizsból is többet mutat az amerikai sorozatnál.

Szerző: Olvasónk, Eszter

Kiemelt fotó: STEPHANIE BRANCHU/NETFLIX